Ma este különleges gyönyörre készülök...

Izgatottan nyomta meg a csengőt, majd idegesen várta az ajtónyitást. Sosem csinált még ilyet, szóval, fogalma sem volt, mire számítson. Persze látta, hogy megy ez... a filmekben. Vagánynak akart tűnni, olyan férfinak, akinek nem gond elugrani egy menő prostihoz.

Ahogy meghallotta bentről a lépteket, hirtelen feltette a napszemüvegét, hogy lazábbnak tűnjön. Aztán a nő láttán minden kétsége elszállt. Belenézett a kiismerhetetlen barna szempárba, a tekintete végigsiklott a vadító fekete csipkén, ahogy a kerek idomokon feszül, és elszabadultak benne az ösztönök. Már nem volt kérdés, hogy ezt akarja és így. Az ajkába harapott a várakozás kínjától, miközben bemutatkoztak.

Nem beszéltek sokat. Csak tőszavak röpködtek az egyébként feszült csendben, de a pillantásaikkal felmérték egymást. A férfi jóképű volt. Negyven körüli, magas, a vállán feszült a bőrkabát, amit aztán levett. Az arcára erőszakkal visszafogottságot kényszerített, amin átütött a vágy. A nő egyszerre viselkedett hűvösen és diadalmasan. Igazi legyőzendő préda, akit meg kell szelídíteni. Akit csak vonzerővel, teljesítménnyel, valós férfiassággal lehet rávenni, hogy odaadó legyen - de akkor aztán tényleg az...

Szinte izzott a levegő. A gyertyák fénye sejtelmesen imbolygott a szoba közepén álló hatalmas bőrkanapén. Az asztalkán két pohár pezsgő várta, hogy felhajtsák, de az ital száraz volt, és csak még szomjasabb lett tőle. Már tudta, hogy nem akar tovább várni. Lerántotta magáról az ingét, majd hirtelen ötlettől vezérelve kikapta a nadrágja zsebébe gyűrt kötegnyi húszezrest, és az ágyra szórta. A nő nevetett. Kihívóan, győzedelmesen. De egy követelőző száj belefojtotta a hangot. Csókolták egymást, és a kanapé halkan megnyikkant a rázuhanó testek súlyától.

A férfi már csak homályos mámorban érzékelt mindent. Azt, hogy minden mozdulat más. Minden érintés új, szokatlan és meghökkentően lenyűgöző. Az elfojtott sóhajok lassan kitöltötték a szoba csendjét. Olyan volt az egész, mint egy ősi tánc: felkavaró, végtelennek tűnő és természetes. Mintha most nyert volna igazán értelmet, miért teremtetett másnak a férfi és a nő.

Forrás: Shutterstock

Az áhítatot pár pillanatra visszafojtott nevetés szakította meg: a nő leverte lábával az egyik poharat a kanapé előtti asztalról. De aztán visszazuhantak az önkívületbe. A mozdulatok egyre gyorsabbak lettek, a lélegzetük egyre kapkodóbbá vált... mikor a szobaajtó elől hirtelen egy kamasz hangja csendült fel, aki már nyomta is le a kilincset:

- Anya! Visszajöttem a pumpáért, mert Bandi bicajának kilyukadt a kereke! Tök hülye, mondtam is, hogy... Basszus!! Mi a... Ó, a fenébe, muszáj volt ezt látnom?!

- Ne dumálj, húzzál már kifelé! - hördült rá a férfi, bár a 17 éves kölyök abban a pillanatban kiugrott az ajtón, és már csak az előszobából hallatszott be a röhögése.

A mámor odalett. A nő tűzvörösen húzta magára a takarót, de előtte még tanácstalan pillantást váltottak egymással. Ő meg vett néhány nagy levegőt, magára húzta a farmerját, és a fiú után lépett.

- Hé! Állj már meg!

- Ne, apa! Vágom a szitut, nyugi, csak ez most kicsit sok volt nekem. Ugye tudod, hogy mostantól pszichológusra is költhettek, ha nem akarjátok, hogy lelki sérült legyek?

- Haha. Nagyon vicces. Elég a hülyeségből, anyád így is totál kilesz, hogy ránk nyitottál. Légyszi mondd majd neki, hogy nem láttál semmit.

- Bárcsak így lenne... És mit keresett annyi pénz az ágyon? Ti valami szerepjátékot...?

- Mondom, hogy fogd be. A pumpa a pincében van, eredj! És vigyázz magadra, ne úgy tekerjetek, mint az őrült!

Fejcsóválva nézte, hogy a srác vihogva lelép. Bezárta mögötte az ajtót, és visszasétált a szobába - egy ideig tanácstalanul hallgattak, aztán kirobbant belőlük a nevetés. A nő magára húzott egy köpenyt: a hétköznapi köpenyét, amiben reggelente főzte a kávét. Most már a férfi sem húzta be a hasát. Megszokott mozdulatával nyúlt el az ágyon, ahogy minden délután, ha munka után hazaér és tévézni kezd. Bár a gyertyák fénye továbbra is sejtelmesen világította be a szobát, a hangulat elszállt. De azért összebújtak, és ölelték egymást. A nő felnevetett:

- A pénz... Képes voltál felvenni a nyaralásra szánt lóvét a számláról, csak hogy ide szórhasd az ágyra?

Bólintott. Ha már csinálnak valamit, akkor csinálják alaposan. Hallgattak egy ideig. Aztán váratlanul egy száj ismét megtalálta a másikat, egy kéz újra felfedezőútra indult... És a mámor újrakezdődött. Másképp, mint az előbb - de így is jó volt. Az összeszokottság, az évtizedek óta tartó szeretet harmóniájával.

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Gretától!
Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek