Túl vagány és menő vagy - merjelek szeretni?

Fanni épp csak végzett az egyetemen. A halk szavú, lenszőke, kék szemű lányról eleinte egyáltalán nem vettek tudomást cégnél. Sosem öltözött kihívóan, nem viselkedett tolakodóan, amolyan szerény, szürke kisegérnek ismerték.

Milán, a főnöke, pont az ellentéte volt. A fiú minden buliban részt vett - vagány, nagydumás, lányok kedvence típus volt. Minden héten másik nővel flörtölt, de sosem a munkahelyéről választott magának barátnőt. Fanniról meg végképp tudomást sem vett, igaz, a lány sem mutatott különösebb érdeklődést iránta. Így teltek a hónapok.

A gyakornokként dolgozó lány sosem mesélt a magánéletéről. Az irodában tudomásul vették, hogy nem akar barátkozni, így ők sem erőltették rá magukat. Milánnak azonban jólesett, hogy a keze alá dolgozik, mert a tőle kapott anyagok mindig rendben voltak. Bármilyen feladatot rábízhatott, a lány maradéktalanul teljesítette azokat.

Talán fél éve dolgoztak együtt, mikor Fanni gondterhelt arccal két hét fizetés nélküli szabadságot kért. A főnöknek gyorsan feltűnt a hiánya, mert a helyettesítő leányzó a kávéját sem tudta normálisan megfőzni. De mivel tudta, hogy a lány nem örökre ment el, igyekezett nem szekálni az új munkaerőt.

Két hét után aztán ismét a rendes kerékvágásban haladt minden, Milán azonban észrevette, hogy beosztottja egyre nyúzottabb. De nem akart tolakodó lenni, így csak titokban figyelte. Megállapította, hogy munka után mindig rohan. Akárhányszor ajánlotta fel, hogy hazaviszi, a lány visszautasította a kedvességét.

Egy szeles áprilisi szombaton Fanni szokás szerint beteg nagymamáját látogatta meg az otthonban. Már sokkal kisimultabb volt, mert a nagyi végre megszokta az új helyet, nem kellett érte aggódnia. Minden hétvégén hosszan időzött nála, ilyenkor nagyokat beszélgettek. A lány a parkba tolta a nyikorgó tolókocsit, és igyekezett szórakoztatni az idős hölgyet.

Forrás: Shutterstock

- Nagyon vártalak, Fannikám. Sosem mesélsz a fiúkról. Most már ne gyere azzal, hogy leköt a tanulás, meg a munka, mert ideje lenne találnod egy helyes fiatalembert - hadarta aznap egy szuszra a nagyi. - Ha te nem keresel, akkor majd én megteszem. Sőt! Már találtam is megfelelő partit a számodra. Józsihoz vasárnaponként jár be az unokája. Helyes, illemtudó fiatalember, valami menő üzletember, vagy micsoda. Egyszer véletlenül összefuthatnátok!

A lány tudta, hiába mondana bármit, ha a nagyanyja egyszer valamit a fejébe vesz, akkor azt véghez viszi. Nem volt ellenére, hogy megnézze a srácot, de nem is szorgalmazta különösebben. Ám a májusi orgonák lassan elhervadtak, és ők még mindig nem futottak össze. Közeledett a mama szülinapja, ezért kisebb ünnepséget tervezett az otthonban. Sütött-főzött, és kicsinosította magát, bár tudta, hogy nem az ő korosztálya hivatalos az eseményre. Kék szeméhez színben illő ruhát vett fel, és leheletnyi sminkkel hangsúlyozta vonásait.

Alig ért be az otthonba, ismerős hang ütötte meg a fülét. Döbbenten látta, hogy Milán szórakoztatja a csekély számú közönséget. Egyszerre tört ki belőlük a nevetés, mikor rájöttek, hogy a nagyszülők őket szerették volna bemutatni egymásnak. A szülinap rendben lezajlott, mindenki jól érezte magát.

Fanninak imponált, hogy most nem ő dolgozik Milán keze alá, hanem fordítva. A délután végén fáradtan roskadtak az egyik kerti padra, és hosszú hónapok óta először nem a munkahely volt a téma. Csak akkor eszméltek rá, hogy órák óta beszélgetnek, amikor a biztonsági őr megkérte őket, hagyják el az otthont. Letelt a látogatási idő.

Valami elindult azon a délutánon. Azóta titokban mindketten várják, hogy hétvégén együtt mehessenek meglátogatni az öregeket. Talán szerelem, talán barátság lesz - ki tudja, mit hoz a nyár...?

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?