Az exed jó nő, én szürke egér vagyok. Mit akarsz tőlem?

Néhány nap, és itt az esküvőm. Pedig majdnem elszúrtam. Mindig szürke csajnak tartottam magam, olyasvalakinek, akire inkább az esze, mint a szépsége miatt figyelnek.

Persze mondogattam, hogy ez jobb, mintha a külsőm alapján valamiféle üresfejű nőnek tartanának. De valójában nagyon is szerettem volna megtapasztalni, hogy ostoba sztereotípiákkal bombáznak, mert irigylik a szépségemet. Aztán két éve egy céges megbeszélésen egyszer csak ott ült velem szemben valaki, aki úgy nézett rám, mint azokra a kolléganőimre szoktak, akikért általában versengenek. Azt hittem, tévedek, de mielőtt elköszönt, megkérdezte, hogy elhívhat-e egy italra. Igent mondtam.

Számomra már akkor este egyértelmű volt, hogy ő az igazi. Az "ezt el sem hiszem, hogy velem megtörténhet" kategória. Elmesélte, hogy fél éve váltak el, mert a felesége beleszeretett valaki másba, és hogy heti váltásban van nála a kislánya, így igazán csak kéthetente szabad. Ekkor azért egy pillanatra elbizonytalanodtam, de valójában nem volt min gondolkodnom.

Okos volt, végtelenül vonzó, és úgy tűnt, hogy - valami egészen megfejthetetlen módon - odavan értem. A sebzettsége, az időnként átsuhanó szomorúsága, amit még a múltjából cipelt, az összes egyéb ösztönömet is beindította. Egész hátralévő életemben meg akartam védeni minden rossztól.

Megismertem a kislányát, majd a szüleit is. Egyszer csak ott találtam magam egy valódinak látszó új élet kapujában, ahol álmaim pasijával azt tervezzük, hogy összeházasodunk. A leendő anyósom nem volt elragadtatva az ötlettől, azt láttam. Egy csendes vasárnap délután "véletlenül" kiborított egy dobozt, ami telis-tele volt fényképekkel. Mindegyiken egy vadítóan szexi, gyönyörű nő nyalta-falta az én jövendőbelimet. Szerelmem anyukája nem is leplezte, hogy üzenni akart nekem ezzel. Többször hangosan sóhajtozott az unokájának: "Remélem, te is ugyanolyan szép leszel, ha megnősz, mint az anyukád!"

A fényképek láttán a bennem élő csúnyácska kiscsaj újra megjelent. Pedig már majdnem elfelejtkeztem róla - de nem, ő nagyon is élt. Néhány fénykép elég volt ahhoz, hogy az éjszaka sírással teljen és a fejemben megszólaljon egy hang: "Ugyan már, hogyan is gondolhatod, hogy egy ilyen nő után labdába rúghatsz? Csak csettint egyet, és a szerelmed már szalad is vissza hozzá. Csak azért van veled, mert úgy gondolja, téged aztán biztosan nem csábítanak el tőle."

Forrás: Shutterstock

A gyönyörű ex aztán hamarosan személyesen is megjelent. Az apás héten váratlanul becsengetett, egy épp csak a fenekét takaró miniszoknyában, hogy szeretné délutánra elkérni a kislányukat. Tudtam, hogy engem akart megnézni. Bár a legjobb farmerom és pólóm volt rajtam, mégis éreztem, hogy szánalmasnak tart. Ezt követően az anyás heteken folyton volt valami, ami miatt a páromnak el kellett szaladnia hozzá. Mindig szükség volt a férfi kézre, mindig elromlott nála valami.

Ekkor tudtam meg, hogy már nincs együtt azzal a pasival, akivel annak idején lelépett. Hiába magyarázta a szerelmem, hogy csak a kislánya miatt segít, nem hittem neki. Azt éreztem, a volt feleség hadat üzent, és ebben a háborúban csak én maradhatok alul.

Ezért az én kis csendes, alapvetően visszahúzódó lényem valahogy megváltozott. Valami őrült ötlettől vezérelve azt gondoltam, ha megnézek egy rakat pornófilmet és mindig valamiféle új "mutatvánnyal" várom esténként az ágyban a szerelmemet, akkor nem leszek veszélyben. Egy idő után még egy szexshopba is bemerészkedtem, ahol mit ad isten, épp az exbe botlottam. Ettől teljesen kiborultam, mert úgy éreztem, ez a bizonyosság arra, hogy ezek ketten újra összejöttek. Irgalmatlan hisztériát csaptam. Szegény szerelmem teljesen megdöbbent, amikor - mint egy rossz filmben - kidobáltam a szekrényből a ruháimat, azt ordibálva, hogy átadom a terepet.

Nem engedte, hogy elmenjek. Végül elmeséltem neki mindent. A kisebbségi érzésemet, a félelemeimet, a szexmutatványaim okát. Ő csendesen csak annyit mondott: "Sajnálom, hogy nem beszéltél velem erről. Szeretlek. Te leszel a feleségem. Fogalmam sem volt, hogy abból az édes, szépséges lányból, akinek annyira szeretem a csendjeit is, honnan került elő az a teljesítménykényszeres lepedőakrobata. De nagyon örülök, ha végre visszakaphatom azt, akibe beleszerettem."

Azóta már többször találkoztam a volt feleséggel, és előfordult, hogy nem is láttam olyan nagyon szépnek...

Lívia történetét Bali Edina Zsanna jegyezte le.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?