Egyetlen férfi érintett, csókolt egész életemben!

Már nem látom benned azt a férfit, akibe beleszerettem...

"Huszonöt éve vagyunk együtt, és negyvenkét évesen úgy érzem, fáradt, kiégett vagyok, és nem tudom, mi az igaz szerelem. Egyetlen férfi érintett, csókolt egész életemben. Teljesen más irányba fejlődtünk, most meg itt vergődünk egymás mellett, ahelyett, hogy külön-külön boldogok lennénk."

Sárában nem most fogalmazódtak meg ezek a mondatok, több mint egy éve forgatja őket magában. Gondolkodik, reménykedik, tervez, többféle kimenetelt képzel el. Tudja, érzi, hogy ez így nem jó. Keresi a törést a házasságukban, és persze a megoldást. De egyiket sem találja, és a távolság egyre csak nő kettejük között, míg ő vibrálást, izgalmat szeretne. Olyan érzéseket, olyan pillanatokat akar átélni, amik a korai találkozás miatt kimaradtak náluk.

Hiszen két tini másként értékeli a szerelmet, másra helyezi a hangsúlyt, mint két huszonéves. Hatalmas hiányt érez a szívében elégedettség helyett, és ez bűntudattal tölti el. Két csodálatos gyereket neveltek fel, akiknek egyre kevésbé van szükségük az anyjukra, tizenhét évesen inkább a tanulás és a barátok kötik le a figyelmüket.

Ő pedig sokat sír mostanában, persze csak zárt ajtók mögött.  Bizonytalan, és hálátlannak érzi magát, mert persze voltak csodás pillanatok is az életükben, amikor úgy érezte, a földi mennyországban él. De az utolsó ilyen emléke tíz évvel ezelőtti, és azóta a napi rutin szerint él, megszokott tevékenységekkel, legyen szó a reggeli elkészítéséről, vagy a férjének adott csókról munkába indulás előtt.

Mint egy beprogramozott robot, úgy teljesíti a huszonnégy órát - de míg egy robot nem érez, addig Sára lelke iszonyatosan fáj. Újra és újra próbálja a negyvenes férfiban azt a fiatal srácot felfedezni, akibe beleszeretett, akit minden nap látni akart, és akivel közös jövőt tervezett. Aki vitte a táskáját, fogta a kezét, és rajongva nézte őt a ragyogó kék szemével. Vajon ugyanaz az ember, aki most inkább itthon akar maradni, és akinek fontosabb egy finom ebéd, mint egy szoros ölelés?

Forrás: Shutterstock

Ő viszont még sok mindent szeretne: csinosan öltözködni, sportolni, utazgatni. Új hobbira is lelt, a fotózásra. Fejlődött, miközben a férje egyre visszahúzódóbb lett. Mára egy képzeletbeli egyenes két végén helyezkednek el. Míg Sára többet akar az élettől, Márk számára beszűkült a világ. Neki minden új a bizonytalanságot, a régi, megszokott dolgok pedig a biztonságot jelentik. Nem akar már felfedezni, sokkal inkább otthon pihenni és tévézni! Úgy érzi, megdolgozott a mostani nyugalomért - szeretett, gyereket nevelt, házat épített a családjának.

Szenvedélyre vágyom, hogy valaki úgy nézzen rám, ahogyan Márk húsz évvel ezelőtt! Hiányzik az a pillantás, az a férfi! - fakadt ki Sára, majd egy hosszabb csend után így folytatta. - Úgy érzem, még tudnék mást szeretni!

A mondat végét elharapta, mert a könnyei vízesésként kezdtek el ömleni. Átszakadt a gát, melyet évek óta azért erősített, hogy a legféltettebb érzései ne kerülhessenek felszínre. Nem akarta ezt a mondatot kimondani, mert kegyetlennek vélte. Mintha azt fejezné ki vele, hogy nem értékeli a házasságukat, a közös, szép pillanatokat. Pedig nem erről volt szó, hanem arról, hogy már csak barátként szereti a férjét. Továbbra is fontos a számára, de nem úgy, ahogyan régen.

A sírás negyed óra múlva abbamaradt. A tekintete merengő, ugyanakkor magabiztos lett. Nem véletlenül félt ettől a mondattól: tudta, ha kimondja, már nem folytathatja ugyanúgy az életét. Látszott rajta, hogy pontosan tisztában van vele, mit tegyen. Negyvenkét évesen túl fiatal ahhoz, hogy eltemesse magát egy házasságban, lemondjon a vágyairól, kikopjanak szívéből az érzések. Nem akarta feladni a vágyait, hanem gazdagítani akarta az életét, és ennek első lépése volt ez a mondat. Most már készen áll arra, hogy elinduljon az úton.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek