A férjem anyja, aki csak "kedvességből" zaklat...

Legalább egymillió anyós viccet ismerünk. Az, hogy ezek viccesek vagy nem, azt mindenki döntse el maga. Ám azon már érdekes elgondolkodni, hogy milyen alapon született ennyi belőlük.

Vajon az anyósok tényleg olyanok, mint a mesékből jól ismert gonosz boszorkányok?

Kati néni egy kedves, idős, három gyermekkel megáldott hölgy. Már mindegyik gyermeke kirepült a fészekből, még a legkisebb, Ákos is. Ákosnak két hónapja volt az esküvője, és mivel a másik két gyerek másik városban él, Kati néni szerette volna legalább a legkisebbet maga mellett tudni. Ezért némi anyagi támogatással segített a friss házasoknak, hogy megvehessék a szomszéd lakást.

Tegyük hozzá, panel lévén a szomszéd lakás nagyon közelt jelent. A fiatalok eleinte boldogok voltak, hiszen a pénz hatalmas segítség volt nekik, és nem is volt olyan rossz, hogy közel van anyu. Pláne úgy, hogy beindult a babaprojekt is.

Viki, a feleség, kezdetben jól kijött Kati nénivel, szinte anya pótlék volt számára. A saját édesanyja egy vidéki kisvárosban élt, és csak ritkán tudták meglátogatni. Azonban sem Ákos, sem Viki nem sejtette, hogy a másik két tesó miért is költözött olyan távolra Kati nénitől. De hamar rájöttek...

Hiába volt a lakás a fiataloké, Kati néninek szabad bejárása volt - neki is kellett kulcs, hiszen bármi történhet, ami miatt be kell mennie. És milyen jó ez így, hiszen amikor Vikiék valamiért vidéken vannak, majd ő eteti a macskát és locsolja a virágokat. Na igen!

Viszont Kati néni nem csak akkor kívánta etetni a macskát, amikor senki nem volt otthon. Kényszeres bejáró lett. A lehető legnehezebb helyzet alakult ki, hiszen az anyós minden mozdulatával csak jót akart - ennek ellenére elképesztő terhet rótt főként a menyére. Hiába voltak jóban, azért arra ébredni, hogy valaki tesz-vesz a lakásban vagy motoz a zárban, az elég kellemetlen.

Egy idő után már a kérlelés sem segített. Viki nem mert a saját lakásukban lenge öltözetben vagy meztelenül mozogni, hisz mi van, ha jön az anyós? Merthogy Kati néni szóvá tette ám! Ugyanúgy, mint azt, ha nem volt makulátlan rend és tisztaság, vagy netán a szoba sarkában felejtődött egy koszos zokni. Persze Kati néni még mindig csak segíteni akart.

Forrás: Shutterstock

Hol kezdődik a kényelmetlenség, és hol ér véget a kedvesség?

Azt gondolom, mindenkinek van egy tűréshatára. Ismerek olyanokat is, akik csodásan élnek egy lakásban az anyósukkal. Sőt, évtizedekkel ezelőtt több generáció élt egy háztartásban. Látszólag nem volt gond, persze a hangsúly a látszólagon van, mert nem tudhatjuk, hogy mi zajlott a felszín alatt. Szegény Kati néni sem tudta pontosan, hogy mi baja van a másik két menyének vele, és miért kezd Viki is egyre távolságtartóbb lenni.

Ő sajnos az a típus, akinek nincs szíved erőteljesen megmondani, hogy mi a szitu, a szép szót pedig csak ideig-óráig érti. És igen, közben persze tündéri kedves, hogy segíteni akar, de sok(k). Viki tűréshatára pedig szűk volt.

Így aztán, a béke megőrzése érdekében, a fiatalok hamar elköltöztek a szomszédból. Nem mentek messzire, csak épp olyan távolra, hogy Kati néninek kabátot és cipőt kelljen húznia ahhoz, hogy meglátogassa őket. És láss csodát, a harmónia helyreállt. A költözés kiváló döntésnek bizonyult.

És itt nem arról volt szó, hogy Viki nem bírja az anyósát. Csupán léteznek határok egy ember életében, és ha a másik nem hajlandó azt tiszteletben tartani, vagy legalább figyelembe venni, akkor annak sok esetben "háború" lesz a vége. Kivéve, ha valaki rendelkezik annyi belátással, mint Viki, hogy a jó viszony megtartása érdekében inkább lép valamit. Még ha az a lépés drasztikusnak vagy értelmetlennek is tűnik.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?