Azt hittem, az én családom gáz, aztán megismertem anyósomékat

Ültem az asztalnál, és anyám idegesítő mondása pörgött az agyamban, ami most értelmet nyert: "Kislányom, a családtagokat sajnos nem mi választjuk."

És számára ezzel el is volt intézve. Nem érdekelte különösebben, hogy ki mit gondol róla a szűkebb és tágabb családi körben. És azt is pontosan tudta, hogy ha nehézsége adódik, akkor csak és kizárólag magára számíthat. Én ezzel szemben szentül hittem a család egységében és az összetartozás mindent elsöprő erejében. Valahol mélyen abban is, hogy a majdani férjem oldalán meglelem azt az összetartó közösséget, ami nekem nem adatott meg

Mindez kilátásban is volt. Egészen a házasságkötésünket követő második vasárnapi ebédig, amit anyósoméknál töltöttünk el. Előtte sem tűntek elképesztően közvetlennek, vagy olyan rokonságnak, aki "tűzbe megy a másikért".

Ám az csak a hivatalos eskütételünk után derült ki számomra, hogy ők bizony még távolról is rosszabbak, mint amit valaha el tudtam volna képzelni.

Adott egy hatalmas családi ház Budapest egyik elit kerületében. Úgy képzeld el, mint a Született Feleségek című sorozat Lila Akác közét. Rendezett kertekkel, és egymásnak mosolyogva köszönő szomszédokkal. Látszatra minden csodás és idillikus. Mégis, ahogy belépsz a kertkapun, elfog valami zsigeri feszültség.

Mintha egy múzeumba érkeznél, ahol a berendezések is merevségről árulkodnak. Mert ez az a hely, ahová pontosan és ajándékkal KELL érkezni. Leginkább házi sütivel, mert egy valamire való asszony süt. Én ezen a ponton kapásból elbuktam, de engem ez nem zavart. Őket viszont annál inkább. És az is, hogy képtelen vagyok elfogadni a számukra egyetlen ismert "szeretetnyelvet": az irányítás mániát.

Azzal a lendülettel, ahogy belépsz az ajtón, úgy érzik, kutya kötelességük megmondani, melyik benti papucsba lépj bele - papucs nélküli opció nincs -, hova akaszd a kabátot, és mikor menj el kezet mosni. Mintha csak a tulajdonuk lennél. Az ebédnél abból és annyit eszel, amennyit ők megfelelőnek tartanak. Ha lázadozni mersz, akkor jön a nagymama, és olyan púposra szedi a tányérodat, hogy hamar belátod: sokkal jobban jársz, ha magadtól állsz kötélnek.

Forrás: Shutterstock

Az étel minden alkalommal ugyanolyan ízű. Van egy jellegzetes íz, ami ugyanúgy visszaköszön mind a szárnyas-, mind a halételeken. Sertést természetesen nem esznek - az nem elég sznob. Persze most azt hiszed, a lidércnyomást már nem lehet fokozni, de ez pusztán csak a tapasztalatlanságod révén merülhet fel.

Ugyanis az igazi kanosszajárás akkor veszi kezdetét, amikor életed párját elkezdik vallatni - amint az első kanál falatot a szájához érinti. Nem kérdezik, nem érdeklődnek, nem beszélgetést kezdeményeznek. Felejtsd el a felnőtt beszélgetések dinamikáját! Itt kérlek szépen, kőkemény - vasárnapi ebéd díszletébe öltöztetett - vallatás folyik.

Tudni akarnak mindenről, az utolsó elköltött forintjáról is - mert számukra egyedül az a fontos az életben, hogy minél több pénzt halmozzanak fel. Azt hiszed, hogy túlzok, tudom. Mindenki azt hiszi. Még néha magam is elhiszem, hogy túlreagáltam a férjem "pszichés kibelezését".

Aztán eljött a pillanat, amikor besokalltam a vasárnapi rettegéstől: a kínkeservesen legyűrt ételtől és az életünket egyre inkább behálózó megfelelési kényszertől. Előtört belőlem az ellenállás, befejeztem a vasárnapi ebédre járást.

A férjem pontosan tudta, hogy miért hoztam meg ezt a döntést. Nem ellene, hanem érte. Ő azonban sokkal jobban rettegett a családjától, az önmarcangolástól, minthogy ellenkezni merjen a családi tradíciókkal. Viszont a bátorságom erőt adott neki, hogy 28 évesen - saját céget vezető férfiként - elkezdjen a szülői házban is felnőtt emberként létezni.

Hogy mit szóltak ehhez a pénzimádó, szeretetet, empátiát nem ismerő ősök? Nem számít. Csak az számít, hogy mi felvállaltuk a világnézetünket: szeretet nélkül nincs levegő.

Kitti történetét Baranyai Kata jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?