Bolondnak tartasz, ha új életről álmodom?

Nem hiszem, hogy lehetséges. Úgy biztosan nem, ahogyan sokan szeretnék: tiszta lappal, a múltat magunk mögött hagyva. Pedig mindannyian erre vágyunk egy fájdalmas szakítás vagy egy rossz munkahely után.

Hogy újrakezdhessük, és végre olyan életet élhessünk, amilyenre mindig is vágytunk. Hiszen gazdagodtunk: tudással, tapasztalattal. Pontosan tudjuk, mit akarunk, és mit nem, hogy milyen férfira, illetve állásra vágyunk. Tudjuk, ugyanakkor félünk is egy kicsit attól, hogy a régi szokásainkat sutba vágva, teljesen új terepre lépjünk. Hogy a határainkat feszegessük, lazábbak, vagy éppen visszafogottabbak legyünk. Kicsit mások, mint amilyenek eddig voltunk, mert az nem vezetett eredményre.

Nem akarjuk teljesen elveszíteni önmagunkat, de változást szeretnénk. Új élményeket, boldogabb pillanatokat, sikert, megelégedettséget. Nemcsak azért, mert megérdemeljük, hanem mert évek mentek el arra, hogy megtapasztaljuk, miért nem működik egy kapcsolat. Mi az, amit nem hagyhatunk szó nélkül, mit nem nyelhetünk le sem otthon, sem a munkahelyünkön.

De a múltunk, a szomorú pillanatok és a rossz emlékek nem törlődnek az elhatározással együtt. Nem könnyítik meg a folyamatot, nem válnak köddé csak azért, mert nekünk úgy jobb lenne. Akkor hogyan tovább? Hogy biztosíthatjuk be magunkat, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat? Mert az új életünkben az első csalódás után - ha akarjuk, ha nem - sündisznóként összegömbölyödünk, visszahúzódunk, megijedünk, hogy mégsem volt ez olyan jó ötlet.

Azt gondolom, újrakezdeni a szó szoros értelmében nem lehet, de azt sem állítom, hogy csak óvatosan, kis lépésekkel lehet haladni. Saját tapasztalatból tudom, hogy ha valaminek vége - legyen szó munkakapcsolatról, vagy szerelemről -, jöhet egy éles váltás. Akár egyik napról a másikra. Ha kimondom, hogy továbblépek, akkor ehhez tartom is magam, és nem tépem cafatokra a lelkem azzal, hogy régi fényképeket nézek, vagy rongyosra hallgatom a közös dalunkat. Új fejezetet csak úgy lehet nyitni, ha előre nézünk.

Forrás: Shutterstock

Közben persze fáj a szívünknek, lelkünknek. Szomorúan tekintünk a boldog párokra, és nehezen lájkoljuk ismerősünk sugárzóan örömteli fényképét a közösségi oldalunkon. Nem azért, mert irigyek vagyunk, hanem mert mi is ilyen képeket szeretnénk feltenni - de el kell fogadnunk, hogy most nem lehet. Csupán azért, mert még nem jött el ennek az ideje. Annak viszont igen, hogy újragondoljuk a jövőnket.

Tűzzünk ki magunk elé célt, fogalmazzuk meg pontosan, mit szeretnénk elérni! És csakis olyan elemeket építsünk bele, amelyek boldoggá tesznek, és kizárólag olyan személyeket, akikre eddig is számíthattunk! Hagyjuk ki a bizonytalan, néha felbukkanó embereket!

Újrakezdeni az életünket azon a rózsaszín ködös, álomszerű módon nem lehetséges. De sokkal jobbá tenni, új, addig ismeretlen dolgokkal, érdekes emberekkel gazdagítani és elérni, hogy új irányt vegyen, igenis lehet. Kitartás kell hozzá, és az, hogy az első akadálynál, szomorú pillanatnál ne essünk kétségbe, és ne forduljunk vissza.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?