Ha csak szenvedsz, merj bátran szakítani!

Kati barátnőm sokadszorra érkezik lehangoltan a találkozónkra. A baj mindig ugyanaz: nem tudja, véget vessen-e a kapcsolatának - mert régóta érzi, hogy nem az igazi -, viszont kilépni nem mer.

Hiszen már ezer éve együtt vannak, ezért félelmetesnek tűnik a gondolat, hogy újra egyedül legyen - és hát a biológiai óra is ketyeg. Gyereket szeretne, de ha kilép a hosszú kapcsolatából, ki tudja, mikor talál valakit, akivel komoly lesz, és felmerül a gyerekvállalás...

Én csak azt látom rajta, hogy megváltozott. Régen vidám volt, csillogott a szeme, sokat nevetett. Most állandó feszültségben él, folyton agyal, hogy mit kellene tennie - de nem tesz semmit. Már rég nem boldog, mégis fél lépni.

Azt mondogatja, ha találkozna valakivel, akiért érdemes lenne, megtenné. De csak azért szakítani, hogy egyedül legyen? Hát az hülyeség... Annál még ez is jobb, ami van. Nem merem neki elmondani: nem csoda, hogy senki sem lép be az életébe. Nem, nem azért, mert bármi baj lenne vele: fiatal, szép, okos, jó fej... De ami sugárzik belőle, azt nekem is nehéz elviselni, pedig nagyon kedvelem.

Leírhatatlan feszültség, lehangoltság, negativitás árad belőle - folyamatosan. Ezért egyáltalán nem csodálkozom, hogy senki sem közeledik hozzá. Pedig régen nagyon sokan észrevették - de akkor teljesen más volt: életvidám, mosolygós, laza. Most meg mindezeknek az ellentéte.

Forrás: Shutterstock

De szerintem nem az én feladatom, hogy megmondjam neki: először találja meg önmagát, és csak utána akarjon párt találni. Nem egy párkapcsolat fogja helyretenni az önbizalmát, a saját magához és az élethez fűződő viszonyát. Nem mondhatom meg neki, mert érzem, hogy pontosan az hozná vissza a magabiztosságát és a csillogást a szemébe, ha erre magától jönne rá. Neki kell hinnie benne, hogy a szakítás után is lesz valahogy, és hogy ennél a rossz kapcsolatnál csak jobb lehet neki.

Kati, ha most olvasod ezt a cikket, azt üzenem: keresd meg azt, amitől újra csillogni tud a szemed! Lehet, sőt biztos, hogy ez nem egy pasi lesz - de hidd el, ha megtalálod önmagad, előbb-utóbb megtalálod a párodat is! De ez úgy nem fog menni, hogy közben egy rég halott kapcsolathoz ragaszkodsz - és szép lassan elsorvadsz benne.

El kell engedned, szembe kell nézned a félelemmel, a fájdalommal - ezt nem lehet megúszni! De hidd el, meglesz a jutalma. Nem biztos, hogy (rögtön) egy új szerelem formájában, hanem inkább úgy, hogy újra magadra találsz. Nem érné meg?

Én melletted állok, bárhogy is döntesz - csak azt szeretném, hogy újra azt a vidám, önfeledt lányt láthassam benned, aki magabiztos, erős és boldog. És ez a lány ott van benned, tudom, hiszen már találkoztam vele évekkel ezelőtt. Csak meg kell találnod magadban.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?