Elegem lett abból, hogy mindig csak a jó kell belőlem!

Világéletemben jó kislány voltam: jól viselkedtem, és soha nem veszekedtem senkivel. Ha valaki megsértett vagy megbántott, nyomban elfojtottam, nehogy gond legyen abból, hogy kinyitom a számat. Teljes fegyelmezettségben éltem - aztán jöttek a pánikrohamok, és minden megváltozott.

Soha nem fogom elfelejteni, milyen volt, amikor először éreztem halálfélelmet - ami aztán rendszeressé vált. Sokáig kínoztak ezek a rosszullétek, de a pszichoterápiának köszönhetően a gyógyulás útjára léptem. Méghozzá gyógyszerek nélkül!

Az elmúlt évek történései sok mindenre megtanítottak. Leginkább arra, hogy az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy lemondjak a saját boldogságomról, és mások befolyásoljanak. Azt is megtanultam: ha folyamatosan elnyomom a bennem lévő igényeket, azzal csak még lejjebb kerülök a negatív spirálban. Bevallom, bátorság kellett ahhoz, hogy szabad utat engedjek a mélyen lapuló érzéseknek - de ahhoz, hogy bátor lehessek, kellett a félelem is, amit legyőzhettem.

A nagy harcom óta másként viszonyulok emberekhez, helyzetekhez. Nem agyalok sokat. Nem tervezek előre, hanem hagyom, hogy spontán történjenek a dolgok. Leszámoltam azzal az abnormális vággyal, hogy mindenki szeressen. Éppen elég görcsölésben volt már részem, és túl nagy árat fizettem érte. Majdnem az egész életemet.

Ha visszagondolok, nem csoda, hogy kiborultam. Olyan hosszú időn keresztül próbáltam megfelelni, hogy szépen megbetegítettem a lelkemet. Éppen ezért lett elegem abból, hogy én vagyok a "szupersegítő", a "szupermegértő", a "szuperrendes". Belefáradtam ebbe a szerepbe.

Forrás: Shutterstock

A párkapcsolataimban sem fogok többé meghunyászkodni. Kurvára meguntam, hogy mindig csak a jó kell belőlem. Most már kimondom, ami nyomja a szívemet, és nem teszek úgy, mintha nem lenne semmi bajom. De miért is ne tenném, ha úgy érzem, kirobban belőlem a feszültség? Miért ne borulhatnék ki egy vacakabb nap vagy egy veszekedés után?

Néha igenis jogom van hisztizni, felháborodni vagy hangosan káromkodva belebokszolni a párnába - ettől még nem leszek hülye picsa. (És még mielőtt bárki leszedné rólam a keresztvizet: teátrális nagyjelenetekről, műbalhékról, manipulatív játszmákról itt szó sincs, azokat ösztönösen gyűlölöm.)

Több mint öt évembe került, míg rájöttem, hogy nem kell, és nem is lehet mindig éretten kezelni a helyzeteket. A pánikbetegség borzalmait megélve azt is felismertem, ha elfojtok magamban minden hangulatot és érzést, úgyis kitör a vihar. Nem lehet elkerülni. Én így vagyok egy csomag, a jó és rossz tulajdonságaimmal együtt. Aki elfogad ilyennek, az elfogad, aki nem, az mehet Isten hírével. Ennyi.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?