Aki saját magának nem társa, másnak sem lehet az.

A sorozatos csalódások és mellényúlások után elkezdtem ellenségként kezelni az utamba sodródó hímneműeket. Úgy viselkedtem, mintha egy önjelölt igazságosztó lennék, akinek ez a küldetése, és alig várja, hogy lecsapjon a bűnösre. Ráadásul még élveztem is ezt az egész büntetősdit. (Ahogy visszagondolok ezekre a jelenetekre, pofon tudnám vágni magam.)

A terapeutámmal való munka során sok emlék jött elő olyan szituációkról, amelyekben szörnyen megbántva és megalázva éreztem magam. Talán (legalábbis részben) ezeknek köszönhető, hogy az elmúlt években furcsa kettősséggel éltem a napjaimat: egyszerre akartam tartozni valakihez és megőrizni a féltett függetlenségemet.

Közben pedig mindvégig tagadásban éltem, nem tudtam szembenézni az igazsággal - így védekeztem. Ha beismertem volna, hogy haragszom a férfiakra, és ezt mérges, durcáskodó lázadással kompenzálom, akkor szembementem volna azzal a szereppel, amit felvettem. Nulla önbizalom, elveszett remény, belső meghasonlás - ez lettem én.

Gyomorba vágó élmény volt, amikor lassacskán felismertem, hogy még nem állok készen az elköteleződésre, hiába bizonygattam az ellenkezőjét. Az utolsó kapcsolatom tökéletes példa erre. Robi felbukkanásával úgy tűnt, végre vége szakad a korábbi pechsorozatnak. Okos, szerény, elképesztően figyelmes fickó volt, akiben meg lehetett bízni.

Nehéz út áll előttem, aminek még az elején vagyok. Sokat kell még tanulnom arról, hogyan nem kell önzőnek lenni, és hogyan kell egyenrangú félként tekinteni a másikra. Meg kell tanulnom elengedni a félelmet, a haragot, bármit, ami mérgezi a lelkemet. Meg kell tanulnom újra bízni a saját értékeimben, csak akkor tudok majd bízni a páromban is. Nem alapozhatok hosszú távú kapcsolatot arra a sértett, harcias valakire, aki minden férfira ellenségként tekint.

Az elmúlt évek történései elég nagy pofonok voltak ahhoz, hogy belássam, változtatnom kell a viselkedésemen. Ebben a verziómban tutira nem fogok kelleni senkinek, ezért muszáj újraterveznem a viszonyomat önmagammal és a férfiakkal is. Azzá az odaadó, őszinte és kedves nővé kell alakulnom, akire én is vágynék fordított helyzetben. Azzá, aki képes szeretni és szeretve lenni. Mert addig, amíg képtelen vagyok szembenézni a múltam árnyaival, folyton boldogtalan leszek.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock