Hálás vagyok a csajnak, aki elszerette a pasimat!

Csaltak már meg? Szörnyű érzés. A pillanat, amikor rájössz. A pillanat, amikor a zsigereidbe hasít a fájdalom. Hallod, de képtelen vagy felfogni a történéseket.

Biztosan voltak előjelek, csak nem vetted észre - vagy nem akartad észre venni. Úgy, ahogyan én sem. Egyre többször emlegette azt a bizonyos női nevet, de nem foglalkoztam vele. Egyszer véletlenül az ő nevén szólított. Akkor hatalmas balhét csaptam, de végül mégis megbocsátottam azoknak a boci szemeknek. Én buta... Ez volt az első alkalom, amikor megérdemeltem volna, hogy valaki jól megrázzon, hogy felébredjek. Hogy tovább lássak az orromnál és kilépjek egy kapcsolatból, ami nem volt méltó hozzám.

Mikor kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen számára, képtelen voltam elfogadni. Nem akartam, hogy elhagyjon. Szerettem, túlságosan is akartam őt. Foggal-körömmel kapaszkodtam egy igazából már nem létező kapcsolatba. Hazug érzelmekbe. Nem léptem le, nem dobtam ki. Vissza akartam hódítani.

Tudtam, hogy találkozgatnak, de megpróbáltam túltenni magam ezen. Azzal áltattam magam, ha jobb leszek, visszakapom. Ha kedvesebb leszek, ha mindent megadok, amire csak vágyik, akkor végül elhagyja őt - és visszatérhet minden a régi kerékvágásba. Oltári nagy baromság volt ezt gondolnom.

Életem talán legmegalázóbb időszaka következett. Egy idő után már nem is titkolta. Nyilvánosan, előttem enyelgett vele a telefonban. Mindenféle becenevekkel illette, és valósággal élvezte, hogy én közben megsemmisülök mellette. Akármennyire igyekeztem, valahogy sosem érhettem fel ahhoz a nőhöz. Ő mindig jobb, szebb, okosabb, csinosabb volt.

Forrás: Shutterstock

Az ő főztje mindig finomabb volt, az ő ruhái mindig mérföldekkel dögösebbek voltak. Legalábbis az elmondásai alapján. De sosem mertem feltenni a kérdést, hogy akkor miért nem hagy el engem és köti végre össze az életét azzal a tökéletes nővel.

Nem is tudom már, mennyi időnek kellett végül eltelnie, mire kiraktam a szűrét. Mert eljött az a pont, mikor már nem bírtam tovább a megaláztatást. Nem akartam, hogy a közelemben legyen, és nem akartam, hogy nekem ehhez a gusztustalan hármashoz bármi közöm legyen.

Azt a színjátékot, amit akkor láttam tőle, sosem felejtem el. A megsebzett szívű férfi szerepébe bújt, aki nem érti, miért hagyom el - hiszen "minden olyan tökéletes volt". Ja, neki lehet, hisz konkrétan hagytam, hogy rajtam kívül egy másik nő ágyába IS befeküdjön.

A történtek ellenére sokáig szenvedtem még. Valamiért nagyon nehezen tudtam elengedni. Persze ő egyből vigaszra talált a másik nő karjaiban. Azóta is együtt vannak. Szóval, ha azt vesszük, ők jobban illettek egymáshoz, mint mi. Mára eljutottam arra a pontra, hogy hálás vagyok a lánynak. Utólag köszönöm neki, hogy felbukkant és elvitte őt mellőlem.

Lehet, ha ez nem történik meg, a mai napig egy mérgező, manipulatív kapcsolat fogja lennék. Semmiképp sem lehetnék önmagam, és nem egy olyan párom lenne, aki mellettem áll és támogat. Eleinte nem gondolkodtam tisztán. Utáltam, átkoztam, bosszút forraltam az átvirrasztott éjszakákon. De idővel ez elhalványult, eltűnt a köd, és megláttam, mekkora mákom volt.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?