Boldogtalan feleségek, akik engem tesznek boldoggá...

Kétségtelen, hogy szexfüggő vagyok. Hogy ez betegség-e, vagy ilyen az alapszemélyiségem és -természetem, azt nem tudom. Kereken 10 pszichológusnál jártam már emiatt, hogy csináljanak velem valamit - de sajnos a próbálkozásaim hasztalanok voltak, mert az ösztön mindig erősebb...

Néha nehéz ezzel együtt élnem, hiszen vannak időszakok, amikor más sem jár az eszemben, mint az, hogy leimádkozzam a nőkről a bugyit. Állandóan ismerkedem, ami van, hogy megterhelő. Hiszen rengeteg időt, energiát emészt fel ez az állandó vadászat. De egy-egy sikeres akció után úgy érzem, megéri...

Az "áldozataim" nagyjából 80%-ban férjes asszonyok, vagy kapcsolatban élő hölgyek. Innen látom, hogy óriási baj van a kapcsolatokban, és férfiként bizony azt kell mondanom, hogy pont a férfiakkal van a legnagyobb probléma. Ha nem is minden esetben, de többnyire miattuk csúsznak el a házasságok. Persze nem azt mondom, hogy fehérmájú nők nincsenek - de többségében nem ez a jellemző.

Talán pasiként fájdalmas lehet ezt olvasni, ám erre akkor kellene gondolni, amikor nem tesznek meg minden tőlük telhetőt a kapcsolatukért. Amikor nem képesek küzdeni, pedig ez elsősorban a férfi feladata lenne. Azok a nők, akik nálam találják meg a nyugalmat és a törődést, többnyire ugyanazokról a dolgokról számolnak be és panaszkodnak.

Forrás: Shutterstock

Azt mondják, hiába osztják meg a párjaikkal a gondjaikat, a pasik részéről sosincs értő figyelem. Csak legyintenek, sőt, sok esetben még fel is háborodnak, hogy minek szekálják meg csesztetik őket. És ilyenkor jönnek a klasszikus mondatok, miszerint a nőknek semmi sem elég, meg semmi nem jó. Meg panaszkodnak a barátoknak, hogy az asszony egy sárkány. A kapcsolatok halála egyértelműen a kommunikáció hiányán, avagy milyenségén múlik. Nem hinném, hogy több idő vagy energia lenne normálisan leülni és meghallgatni a feleségünket vagy barátnőnket, mint balhézni...

Eddig egyetlenegyszer buktam le, pedig közel félszáz feleség fordult meg az ágyamban. Majdnem tettlegességig fajult a dolog, ám amikor a férj lehiggadt, érdekes fordulatot vett a történet: egy barátság alakult ki belőle. Elmondtam neki, hogy mi a felesége problémája, amit ő évekig nem hallott meg - vagy csak nem érdekelte. Azóta is együtt vannak, és ennek hatására rendeződött a házasságuk, hiszen ő is belátta a hibáit.

Ezért könnyebb ezeket a nőket ágyba vinni... Nem akarnak ők sokat, csak figyelmet és törődést - amit otthon lehet, hogy már évek óta nem kapnak meg. És az a bizonyos pohár egyszer csak megtelik. Az ő táplálékuk az érzelmek, és ez olyan, mintha éheztetnék őket. És mit tesz egy éhező? Ahogy alkalma lesz rá, enni fog. Nincs ebben semmi furcsa.

Ám én azt gondolom, hogy a nőknél a megcsalás már egy végjáték, ami után már nagyon nehéz megtartani őket. Ezért kellene addig tenni, amíg lehet, és amíg van miért. A férfi attól férfi, hogy tud küzdeni. A többi csak gyerekes játszma.

Aztán nyilván panaszkodnak nekem a szexről is. Sokan azt gondolják, hogy a férfiaknak sokkal inkább szükségük van az újra, a másra, mint a nőknek. Pedig ez nem igaz. Ők is szeretnék, ha ki lennének bilincselve, ha húznák a hajukat - vagy kinek mi az igénye, de rengeteg férj elzárkózik az ilyenektől. Vagyis otthon elzárkózik, nem úgy, mint máshol... Mert a feleségét, a gyermekei anyját valahogy nem tudja ezzel a szereppel azonosítani.

Bezzeg a titkárnőjét, a szeretőjét, valamelyik kolléganőjét igen. És így ő persze megkapja az erotika, az izgalom ezen részét is - míg a párja nem. Holott a felesége is ugyanúgy vágyna rá. Sebaj... Addig jó nekem, amíg otthon nincsenek ilyen plusz dolgok. Mert amíg ezt ott nem kapják meg, addig megkapják tőlem - miután meghallgattam őket, és lelkiztünk egyet...

Maximilián történetét Tóth Zsuzsa jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?