Minden nővel szemét leszek, amiért becsaptál!

Te voltál az utolsó, akivel érdekmentes kapcsolatban éltem. Nem játszmáztam, nem hordtam se maszkot, se álruhát, amikor hozzád közelítettem - olyan közel engedtelek, amilyen közel csak kevesen jutottak.

Te voltál az utolsó, akit a bizalmamba fogadtam, akinek megnyitottam azt a kaput, amin veled együtt is csak pár arra érdemes léphetett be. Én már nem fogom újra elölről kezdeni az építkezést, nincs már erőm talpra ugrani és elindulni egy új élet felé. Veled még megosztottam az érzéseimet, de te keményen visszaéltél a bizalmammal, súlyosan megrongáltad azt, amire vigyáznod kellett volna. A "kiskertből", amibe bejöhettél, két kézzel, tövestől tépted ki a virágokat, az árnyat adó fákat pedig mind kivágtad, hogy azzal fűtsd fel rideg lelkedet.

Te voltál az utolsó, akit közel engedtem magamhoz. Nem azt mondom, hogy nélküled nem lesz életem, csak szeretni nem fogok soha többé. Van az az életkor, van az az élethelyzet, ami után már nem akar, nem fog, nem tud az ember újra szerelmes lenni. Elfáradtam a sok újrakezdésbe, elegem lett abból, hogy a legfőbb bizalmasaim kihasználtak. Ezután is lesznek biztos kapcsolataim, de azok megmaradnak a racionalitás talaján.

Forrás: Shutterstock

Az érzelmeket csírájában fogom elfojtani. A legkisebb szikrát is eloltom, nehogy újra mindent elsöprő tűz legyen belőle. De ezt nem mondom meg a másiknak. Hagyni fogom, hogy szeressen, bár én nem fogom tudni viszonozni, de eljátszom majd a hős szerelmest. Aztán, ha kényelmetlennek érzem a kapcsolatot, simán kilépek belőle. Nem fog érdekelni, hogy kinek milyen lelki sérülést vagy törlést fogok okozok a tettemmel.

Rossz lesz azoknak, akikkel utánad kerülök kapcsolatba, de csak azután, hogy elhagytam őket. Amíg rájuk fordítom az időmet, garantálom, hogy jól fogják érezni magukat, hiszen azt hiszik majd, hogy szeretve vannak. Pedig nem. Te voltál az utolsó, akit tudtam, mertem és akartam szeretni... Más világ jön ezután, felveszem az egoista szerepét, és csak addig leszek együtt valakivel, amíg minden úgy van, ahogy nekem jó.

Aztán továbblépek. Miért ne tehetném?! Felnőtt ember vagyok, azt teszek, amit akarok. Szerettem már épp eleget, elégszer odaadtam a szívem, a lelkem. Mostantól a józan eszem és annak akarata szerint cselekszem. Tanultam az élet kőkemény leckéjéből, és ezentúl pont úgy fogok élni, ahogy az nekem tetszik. Mostantól csak én számítok - mert te voltál az utolsó, akit szeretni tudtam...

Molnár csanád novellája.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?