A szerelmen kívül ma már szinte minden emberi kapcsolat felületesebb lett. Nem élnek együtt a generációk, mint régen. Ha nincs párod, egy üres lakásba térsz haza, nem egy zsúfolt házba, ahol a nagymamád teával fogad és a testvéred gyereke az öledbe ugrik. A modern életmódból adódó távolság mellett pedig gyakran jelentős a fizikai távolság is. Ezért még nagyobb a súlya annak, hogy megtaláld a szerelmet. Mert akkortól - elvileg - garantált, hogy van valakid, aki szeret és törődik veled.
A gond csak az, hogy a ritka dolgoknak mindig is nagy ára volt. A piac kegyetlen törvénye, hogy ha valamiből kevés van, megjelennek a kufárok, számítóan kijátsszák az előnyüket, és egyre drágábban adják a portékát. Na, ez történt a szeretettel is. Egzotikus áruként mérik, amiért gyakran sokat fizetsz. Sőt, ha nem jól viselkedsz, drága pénzért sem kapsz belőle.
Sokan már kicsi korban megszoktatják a gyerekkel, hogy ha nem jól csinál valamit, nem érezheti, hogy szeretik. Nincs kedvesség, beszélgetés, simogatás, mert ezt és ezt tetted... Ez a legütősebb büntetés, hiszen látszólag nem tesz kárt a másikban, legbelül mégis világokat renget meg. Nem csoda, hogy a párkapcsolatban is kiválóan működik, így a játszmázók szívesen használják ütőkártyaként.
Ha megsértődnek a másikra, nem szólnak hozzá. Ha összevesznek, nem hagyják, hogy a párjuk hozzájuk érjen. Hatékony módszer, még durva szavak kimondására sincs szükség, amiket később fel lehet hánytorgatni. Elég, ha csendes fenyegetésként érezteted, hogy elveszíti a szeretetedet és gondoskodásodat, ha "nem jól viselkedik".
Akit szeretetmegvonással neveltek, az felnőttként sem lesz biztos soha önmagában. Ezért hallunk annyi nőről és férfiról, aki hagyja kihasználni, átverni, megalázni magát egy kapcsolatban. Bármire hajlandó, annyira kétségbeesetten sóvárogja, hogy szeressék. Retteg, hogy elveszítheti a megnyugtató érzést, így kiválóan lehet zsarolni és bábuként irányítani - rosszabb esetben egész életében.
Épp ezért rettenetesen figyelnünk kell rá, hogy a szeretet ne értékelődjön le szimpla árucikké. Ha igazán érzed a másik iránt, nem tagadod meg csak azért, mert pillanatnyilag elégedetlen vagy vele. Lehet veszekedni, haragudni, időt kérni, átgondolni. Sőt, átértékelni az érzéseket - "olyat tettél, ami miatt már nem tudlak szeretni" -, de akkor véglegesen. Tilos játszani a szeretettel. Tilos dekánként adagolni, mint egy jutalomfalatot - máskülönben idővel mindkét fél belepusztul a játszmába. Az egyiknek a hatalom veszi el az eszét, a másiknak a kiszolgáltatottság. Sérült lélekkel pedig nem lehet jó kapcsolatban élni.
Mit tegyünk, amikor haragszunk, megsértődünk, megbántódunk, veszekszünk? Marad a kommunikáció, az érzéseink megfogalmazása. Nyugodtan mondhatod: "Figyelj, most baromira haragszom rád, mert..."
Ez ugyanis beszélgetést indít, és előre visz, a megoldás felé. De ha csak némán elrántod a kezed, amikor a kedvesed utánanyúl, annak semmi értelme. Szimpla hatalmi játszma. Lehet, hogy egy időre megtöröd vele - de miért akarnál egy megtört embert magad mellé? Úgy szeress, hogy szabad és egészséges lélekkel szerethessenek viszont! Különben az egész semmit sem ér...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.