Hogyan kell jól szeretni, szívvel vagy ésszel?

Normális esetben egy kapcsolatban mind a két fél szereti egymást. Sok nő vágyik arra, hogy szeressék. Nap mint nap ezzel a vággyal a lelkében kel fel. Nyilván megvan mindenkinek a maga igénye, kinek milyen.

Van, aki a királyfiról ábrándozik, van, aki egy erős favágó morcosságától gyengül el, és van, aki egy csendes, egyszerű embert keres maga mellé. És akad, aki olyan kapcsolatot választ, amiben szinte rajongásig szeretik, ám ő nem tudja ezt a vehemenciát és érzelmet ugyanilyen szinten biztosítani a másiknak.

Boldog az ilyen kapcsolat? Elegendő az, hogy csak az egyikük van "igazán" szeretve? Elég boldogságot kap az ilyen nő? Nem hiszem. Mert az embernek igénye van arra, hogy ő is szeressen. Hogy érezze, amikor megremeg a gyomra, és ha a másikra gondol, melegség önti el a szívét. Aki szeret, annak felgyorsul a pulzusa, a bőre kipirul, ragyogni kezd.

Nem attól ragyog egy nő, hogy szeretik, hanem attól, ha viszont is szeret. Ha ez nem jön létre, akkor az pont ugyanolyan, mint amikor egy páros teniszmérkőzéskor a pár egyik fele mindent energiát beletesz a versenybe a végeredmény érdekében. A másik pedig - motiváció híján - ímmel-ámmal vesz csak részt benne. Ilyenkor kérdéses a győzelem.

Ha nem szeretünk pont úgy, mint a másik, sok mindenben meg kell alkudnunk. Nem a szívünk szerint vagyunk a párunkkal, és ez soha nem tud akkora energiákat mozgósítani egy kapcsolatban, mintha szívvel-lélekkel benne lennénk.

Forrás: Shutterstock

Persze, lehet remélni a változást, bár én azt gondolom, hogy ha elsőre nem dobban meg a szívünk úgy igazán, akkor később sem fog. Az idő előrehaladtával nyilván lesznek szerethető dolgai a másiknak, és a megszokás is felüti a fejét, amely nehezebbé tenné a leválást, ezért együtt maradnak. De vajon melyik a jobb? Ésszel szeretni, vagy szívvel?

Popper Péter mesélte egyszer egy előadásában, hogy Indiában olyan embereket házasítanak össze, akiket már gyermekkoruktól egymásnak szántak. Nem nagy szerelemmel indul a kapcsolat, ám idővel kialakul a felek között a szeretet és a kötődés egymás iránt. Az európai ember viszont "fentről" indul, nagy szerelemmel - hát hogyan is várhatnánk, hogy ami a legtetején kezdődik, az ne kezdjen csökkenni?

Ki csinálja jól? Érdemes kitartani a jobban szerető félnek, bízva abban, hogy a másik egyszer csak hasonlóan kezd érezni? Vagy szembe kell néznie a félelmekkel, amelyek miatt nem mer szeretni igazán? Mert nem biztos, hogy a hiba mindig a másik készülékében van... Lehet, hogy a saját lelkünkben lévő falak szabnak gátat a szeretetünknek.

Egyáltalán... hogyan kell jól szeretni? Van erre recept?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?