Pechál Peti: Megalázzuk a nőket azzal, hogy tetszenek nekünk?

Belefutottam egy hírbe, hogy egy reklámja miatt betámadta a KFC-t egy a nők tárgyiasítása ellen küzdő szervezet. A videóban egy lány egy lesötétített ablak előtt igazgatja a melleit.

Amikor lehúzzák az üveget, kiderül, hogy a másik oldalon kissrácok bámulnak nyálcsorgatva. Az anyukájuk pedig csak elítélőn néz...

Állítólag az ezzel a hatalmas probléma, hogy egyrészt tárgyiasítja a nőket, másrészt lealacsonyítja a férfiakat, hogy ilyen ostoba ösztönlények, akik csak kikerekedett szemekkel stírölik a női testrészeket. Bennem meg az a kérdés merül fel: mi a franc lenne a helyes viselkedés?

Nem tudom eldönteni, hogy ez az egész vádaskodás képmutató, hazug, vagy csak egyszerűen nagyon rossz irányba vezet... Őszintén tegye fel a kezét, hány olyan nő van, aki nem igazította még meg a dekoltázsát olyankor, amikor azt hitte, hogy nem látja senki?

Nem hiszem, hogy most túl sokan csápolnának, mert én is láttam már nem egy melltartót huzigáló, igazgató lányt. Pont azért, hogy csak annyi látszódjon, amennyit szeretnének, vagy hogy kényelmesebb legyen, vagy fene se tudja, miért - nekem még sosem voltak saját melleim. De a lényeg, hogy igen, ez egy tök hétköznapi dolog. Nem kifejezetten szexuális tartalmú cselekedet, ne állítsuk már be úgy, mintha mikrobikiniben lemélytorkozott volna egy jégkrémet!

Ezt az egészet félretéve és csak a férfi oldalról megvizsgálva pedig: már láttam pár mellet életem során, de igen, minden alkalommal hatást gyakorol rám, ha ciciket látok. 10 év után is, ha a feleségem levetkőzik, ugyanúgy elégedett vigyorral az arcomon nézegetem, hogy "ezzazz, megint részem van ebben a látványban". És komolyan, tök őszintén kérek mindenkit, aki ezt elolvassa, hogy ha ez egyszer megváltozik bennem, akkor üssetek agyon, lőjetek le, ássatok el, mert nem akarok úgy élni. Nem akarom, hogy a kívánatos női testrészek látványa rám semmilyen hatást ne gyakoroljon! Én szeretnék ennyire "ösztönlény" maradni.

Forrás: Shutterstock

Persze, társaságban én is igyekszem nagyon figyelni, hogy tartsam a szemkontaktust, udvarias maradjak és ne bambuljak bele valakinek a dekoltázsába - mert igen, azt valóban nem illik. Viszont ha ezt önmagában nem érezném egy nagyon megerőltető feladatnak, akkor úgy gondolnám, hogy valami baj van velem. És azt hiszem, talán kijelenthetem, hogy a nők sem örülnének, ha a férfiaknak semmit nem jelentene egy szép mell, egy kerek fenék vagy a hosszú lábak. Nem hiszem, hogy szexuálisan kasztrált férfiakkal teli világban szeretnének élni.

A szexualitás egy természetes dolog. Az, hogy vannak vágyaink, egy természetes dolog. Az, hogy élvezzük, ha kívánatosak vagyunk, és hogy megkívánunk valakit, egy természetes dolog. És azért vagyunk kulturált emberek, hogy ezeket kordában tudjuk tartani, és ne vessük rá magunkat arra, akihez elkezdünk vonzódni.

De ne akarjuk már, hogy a fiatal srácok rosszul érezzék magukat azért, mert felfedezik ezt magukban! Felfedezik, hogy a lányoknak vannak olyan testrészeik, amik izgatják őket, amik hatással vannak rájuk. Mi lesz a következő lépés, hogy ismét azt sulykoljuk beléjük, hogy az önkielégítés vakságot okoz?

Tehát igen, bocsánat hölgyeim, van, amikor elgyengülünk, és mint egy hülye kamasz, ottfelejtjük a szemünket valahol. Ez viszont csak azt jelenti, hogy csinosak, kívánatosak vagytok. Jobb lenne, ha ezt nem így gondolnánk?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?