Hazugságok, amik miatt bárkit kizárok az életemből

Az emberek folyamatosan hazudnak. Az a szörnyű benne, hogy nemcsak másoknak, hanem maguknak is. A mai eszemmel tudom, hogy vannak elkerülhetetlen hazugságok vagy féligazságok, és vannak olyanok, amik markánsan az agyadba égnek.

Úgy szúrnak beléd - a leglehetetlenebb helyzetekben és időpontokban -, hogy levegőt sem kapsz. Persze, a kegyes hazugságok felett simán szemet tudok hunyni, de van, ami felett viszont nem. Régen azonnal és kíméletlenül rávilágítottam a másiknál arra, ha hazugságon kaptam. Ma már azt gondolom, nem az én tisztem mindenkit szembesíteni önmagával. Pedig jó pár emberre ráférne egy tükör. Mégis lazán megrántom a vállam, és nem törődöm vele, ha valaki mondjuk, a tökéletes házasságáról beszél, amikor közben mindenki tudja, hogy rosszul élnek.

De vannak hazugságok, amik végtelenül feldühítenek. Ezek közé tartozik például az "ismerkedős kamu". Minden szép és jó, remekül eltársalogtok, majd véletlenül kérdezel valami olyat, amire a másiknak nincs kedve/nem tud/nem akar válaszolni. Lehet, hogy azért, mert fájdalmas, nincs rá kész, vagy egyszerűen korai még, és nem tartozik rád. Ez remek szűrő - ilyenkor hamar felismerheted, hogy milyen ember a másik. Először jön néhány másodpercnyi zavart csend. Majd valami oltári baromság. Akkora kamu, hogy csodálkozol, miért nem szakadt még rátok a mennyezet. Nálam itt törik el valami. Olyannyira, hogy bármilyen jók voltak az előzmények, itt vége.

Lehetnék toleránsabb és rugalmasabb, de nem megy. Mert a beszélgetőtárs nem azt mondja, hogy "ne haragudj, erről még korai/nem szeretnék beszélni", ami simán elfogadható. Inkább kapok egy lufit, ami már akkor kipukkadt, mikor még ki sem mondták.

Ha annyira nem tisztel, hogy egy kérdésre ne mesével válaszoljon, vajon mire számíthatok tőle később? Néhány alkalommal megkérdeztem, hogy nem lenne-e tisztább a fenti mondattal zárni a kínos témát, de a válaszadók nagy többsége még akkor is makacs tagadásban volt. Azt mondta, hogy az általa előadott az IGAZSÁG. Így, csupa nagybetűvel. Holott mindketten tisztában voltunk vele, hogy ez merő kamu.

Forrás: Shutterstock

Az ilyen találkozók szoktak úgy véget érni, hogy "majd hívlak/keressük egymást/nagyon jó volt veled/legközelebb te választasz helyet". Itt már kínomban csak vihogni tudok. Mert tudom, hogy nem lesz következő alkalom. A büdös életbe többet nem fog felhívni, hiszen nyilván ő is épp olyan kínosan érezte magát, ahogy én, mikor a hazugságon kaptam.

A következő fájdalmas hazugság, amivel sírba lehet tenni, a "párkapcsolati smafu". Ebből több altípus is létezik. Kezdve a "nem is voltam ott, rosszul láttak" kezdetűtől a "nem érdemellek meg" típusúakig.

Az előbbi még lehet szimpla véletlen. Tényleg nem volt ott, nem őt látták. De ha ez túl gyakran fordul elő a pároddal, és a szemedbe sem néz, miközben ezt állítja, akkor érdemes elgondolkodni azon, vajon miért nem mond igazat. A vita végét ütős érvként bánatos kutyaszemekkel lezáró "nem érdemellek meg" szintén színtiszta hazugság. Ennek a továbbfejlesztett változata az "elhagylak, mert túl jó vagy hozzám".

Sosem értettem, miért nem lehet azt mondani, hogy már nem jó együtt, nem működik a kapcsolat. Miért kell ez a kamu szöveg? Ezektől piszokul el tud gurulni a gyógyszerem. Régen hangot adtam a nemtetszésemnek, ma már simán kinyitom az ajtót, és lehet odébb tolni a biciklit.

Sajnos a legtöbben ilyenkor büszkék magukra, mert ajtócsapkodás helyett minden simán ment. És akkor megfejelik a kulcsmondattal: "Legyünk barátok, jó?" Nálam ezzel örökre elássák magukat. Ha valakit szerettem, ő viszont gyáva és önző módon kamu lufikat és közhelyeket puffogtat, miért gondolja, hogy barátok leszünk?

Titeket melyik hazugság dühít fel leginkább?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?