Miért mindig a "másik nő" a rohadék?

Nemrég egy vidám társaságban az egyik ismerős lány elpanaszolta megcsalatásának friss történetét. Amit minden nő döbbent "hú, a rohadék ribi" morajlással reagált le, és még fél óra múlva is itt tartott. Miközben a történetben a kiscsaj a legkevésbé hunyó...

Anikó (nevezzük így), 12 éve élt együtt férjével, aki összejött egy fiatal csajjal. Másfél éve voltak már együtt, amikor egyszer csak egy parkban lebuktak: nehezen védhető sztori volt, úgy műtötték egymás manduláját, mint a szerelmes tinik. Ezek után még a nőnek - az aljas ribancnak - állt feljebb: közölte, hogy Anikónak ehhez semmi köze, ezzel a férj teljességgel egyetértett, és elzavarta a döbbent feleséget.

Anikó és a "rohadék ribanc" - a továbbiakban RR - ezután soha nem léptek kapcsolatba egymással, a férfi viszont pár nappal később különösebb magyarázkodás nélkül lelépett, és az új - vagyis hát titokban másfél éve meglévő - nőhöz költözött. A lányok hőbörögtek: nahát, hogy képes ilyenre ez a kikent-kifent prosti? Elszeretni más boldog, szerető férjét, és még csak szégyenérzetet sem mutat ezek után?! Sőt, mintha büszke lenne rá! Ki hallott már ilyet?

Kénytelen voltam én lenni az ünneprontó: már bocsánat, de ez a nő csak összejött egy férfival, aki elérhetőnek mutatkozott számára. Elképzelhető, hogy nem is tudott a feleségről, vagy ha igen, hát egészen alternatív színben volt feltüntetve házasságuk története. "Ó, már nincs köztünk semmi, régen meghalt a kapcsolatunk, csak még együtt élünk a közös ház/vagyon/család stb. miatt. Anikó nem hajlandó elfogadni, hogy vége, és nem akarom, hogy összetörjön. De nekem is jogom van a boldogsághoz, hamarosan lépni fogok" - mondhatta az a jóember.

De oké, ne legyünk ilyen megengedőek, tételezzük fel, hogy RR a kezdetektől tudta, hogy a férfi házas, a feleség pedig mit sem tud arról, hogy a férfi már kikukucskál a kapcsolatból (már ha ilyesmit egyáltalán figyelmen kívül lehet hagyni). Ennek ellenére tudatosan ráhajtott, majd elcsábította őt.

Tegye mindenki a szívére a kezét: ha ez a férfiú egy valóban kiegyensúlyozott, testi-lelki szempontból kielégítő kapcsolatban él, és a nehézségek ellenére elköteleződött társa mellett, akkor van vajon erre van esélye? Nincs. Még ha egy mélypont idején egy gyors numera össze is jön RR főszereplésével (arra azért kellő női praktikával bárkit rá lehet venni), annál több aligha lesz a kalandból.

Forrás: Shutterstock

Mondjuk ki nyíltan, ebben a történetben RR - ha nem is erkölcsileg feddhetetlen - a legkevésbé a hunyó. Ott van ugyanis a férfi, aki amikor a szürke hétköznapok és a mindennapi küzdelem felfalta, de legalábbis beárnyékolta a szerelmet, máshol keresett vigaszt, pozitív visszajelzést és élvezetet ahelyett, hogy a házassága megmentésébe pakolta volna az energiát. És ő az a férfi is, aki egy ilyen helyzetben - ha már másfelé húz a szíve és egyéb testrészei is - nem ül le őszintén megbeszélni mindezt a feleségével.

Ehelyett másfél éven át hazudik és tagad (szépen kiépíti magának a titkos kapcsolatot), majd megvárja, hogy lebukjon, hogy még csak a szakítást se neki kelljen kimondania, mert még ahhoz is gyáva. Már bocsánat, de ki itt a rohadék és a ribanc?

Persze azt, akit több mint 12 éven át szerettünk, nehéz ilyen színben látni. Ahogyan nehéz az is, hogy elfogadjuk: esetleg nekünk is van szerepünk abban, hogy a partnerünk más utakra tévedt. Talán kezdettől nem illettünk össze (tény, hogy Anikó és a férje mindig is tűz és víz voltak), esetleg nem figyeltünk rá eléggé, netán túlzottan is megfojtottuk a ragaszkodásunkkal.

Minden munkát kivettünk a kezéből, míg mi magunk a nap végére hullafáradtan rogytunk össze. Esetleg - mert nehéz elhinni, hogy másfél éven át semmi nem tűnt fel a románcból - magunknak is hazudtunk az utolsó pillanatig, hogy minden rendben otthon, mert így volt a leginkább kényelmes?

Az érzelmi ügyek és a komfortzóna érzékeny dolgok, én tudom, hogy egy ilyen helyzetben jólesik a harmadikat szidni egy ideig, rá projektálni minden haragunkat, amit az ex és esetleg önmagunk felé érzünk. Hosszú távon viszont muszáj a tükörbe nézni: ki is itt a valódi hunyó? Mert amíg ezt nem látja át az ember, esély sincs arra, hogy a sérelmeket feldolgozza és elengedje, vagyis tiszta szívvel és lelkiismerettel tovább tudjon lépni: innentől önmagáért, nem másokért.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?