Szerethet a szív helyett az ész?

A szerelem ezerféle lehet attól függően, hogy kik találkoznak, milyen életszakaszban, korban, tapasztalattal, hevülettel. Nem elfelejtve azt sem, hogyan végződött az előző kapcsolat, mekkorát csalódtunk és milyen sebeket szereztünk.

Aki sokat és sokfélét, az óvatossá válik, és a mindent elsöprő, felégető szerelem helyett inkább a biztonságot választja. Nem engedi, hogy a lila köd és annak varázsa átvegye az uralmat az érzései felett. Hogy olyan csillogásban és csalfa fényben mutassa a másikat, ami téves képet festhet róla.

Mert az ilyen szív sokat szenvedett és megtanult okosan szeretni, józan ésszel, éleslátással. Igen, így is lehet, és nem ér kevesebbet annál, mint amikor minden percünk, gondolatunk a másik körül forog.

A különbség nem a lángolás erejében vagy a kapcsolat mélységében keresendő, egész egyszerűen arról van szó, hogy nem hagyjuk az érzéseinket ész nélkül tombolni. Nem engedjük, hogy a szerelem parttalanul mindent elfoglaljon és magával sodorjon, hogy ne legyenek határok, és csakis ő uralhasson mindent! Mert aki ésszel szeret, az képes arra, hogy higgadtan, pár lépés távolságból is figyelje azt a szerelmet, amit megél.

Forrás: Shutterstock

Ennek a tudásnak persze ára van, nem adják ingyen, és néha vívódunk: nem kellene mégis elengedni a gyeplőt? A válasz egyértelmű: NEM! Mert aki egy hosszabb házasságon vagy kapcsolaton van túl - főleg, ha annak nagy része nem éppen örömteli pillanatokkal volt teli -, az így érez. És ezt értékelni kell, mert még a csalódás után is remél és hisz abban, hogy megérdemli a boldogságot. Hogy van valaki, aki számára tökéletes partner lehet, és akinek ő lesz élete társa.

Én sem hiszek már a csodákban, de abban igen, hogy létezik az a férfi, aki engem keres. Akinek tökéletesek a bennem rejlő arányok, aki a tekintetemből olvas, és akinek az ölelésem a világot jelenti.

Abban is hiszek, hogy egy racionális alapokra épülő kapcsolat is válhat izgalmassá, szenvedélyessé, amikor a sokat csalódott fél egyszer csak elhiszi, hogy biztonságban van a szíve. Hosszú folyamat, de van, akiért érdemes végigjárni az utat!

Sokat tanultam és tanulok azóta, hogy rájöttem: a szív mindig képes a szeretetre, annak ellenére is, hogy milyen múltat és tapasztalatokat hordoz magában. Mert egy szebb és jobb jövőbe vetett hit hajtja. Szeret adni, megélni, remélni. Elfogadja azt is, ha néha nem ő diktálja a tempót, csak kedves kísérője az értelemnek!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?