Mit fognak szólni hozzá? - Ekkor szoktam le arról, hogy érdekeljen

Annak a híre, hogy egy fiúval beszélgettem a parkban, rendszerint hamarabb hazaért, mint én magam. Minél távolabbra kellett elérnie az információnak, annál vadabbá vált a történet, ezért (is) örültem annak, hogy a falu központjában laktunk. Szerencsémre a szüleim még úgy is tiszteletben tartották a magánéletemet, hogy akarva-akaratlanul értesültek róla, vagyis kevés kínos faggatásnak voltam kitéve, de azért előfordult, hogy a kíváncsiságuk győzött...

Sosem felejtem el azt az estét, amikor édesanyám behívott a szobájába. Mivel rendszerint lazán kommunikáltunk egymással, furcsa volt az az ideges, kissé izgatott hangulat, ami fogadott. Egyből éreztem, hogy valószínűleg valami kínos dolog következik, és habár még nem tudtam mi az, szerettem volna mihamarabb túlesni rajta. Anyukám azonban nem siette el,

Én meg ott álltam 11 évesen, teljesen döbbenten, mert SENKIVEL. Akkor még legalábbis. Semmit nem értettem, mert hiába tudtam, hogy a pletykák ilyenek, azért rendszerint a valósághoz szokott lenni némi közük. Ezúttal nem volt. Viszont most rajtam volt a sor, hogy faggatózzak. Ki? Mikor? Miért? Hogyan?

Nagy nehezen esett le, hogy valójában mi is az, amit fél füllel sikerült félreértenie. Valóban beszéltem első csókról a barátnőmnek, a SIMS karaktereim közötti első csókról... Nyilván nem érthette, hiszen azt sem tudta, mi az a SIMS.

Szerencsére mindenkinek sikerült levonnia a saját tanulságát a történetből.

Én meg ettől a pillanattól fogva döntöttem el, hogy nem érdekel, mit szól bármihez is a falu népe, mert kacifántos mesék akkor is terjedhetnek rólad, ha amúgy semmit nem csináltál.

A pletyka olyan, mint a lavina. Ha egyszer elindult, nem lehet megállítani. Minél hevesebben tiltakozol, minél jobban tagadsz, annál gyanúsabb vagy. Mi lehet akkor a jó megoldás? Persze, ha aggódva akarunk élni, akkor nincs teendőnk, ha viszont szeretnénk lerázni magunkról ezt a terhet, akkor válasszuk a humort. Számomra mindig ez volt a megoldás. A fent említett történet azóta (valójában már másnaptól) olyan családi mesévé vált, ami mindig mindenkit megnevettet. Őszintén sajnáltam volna, ha ez kimarad az életemből, ahogy azokat a dolgokat is, amiket nem tettem volna meg, ha aggódnom kellett volna, mit fognak szólni hozzá.