Kezelési útmutató az anyósokhoz

Az anyósom mindenbe beleüti az orrát.
Az anyósom állandóan beszól.
Az anyósom folyamatosan kritizál.
Az anyósom rosszindulatú.
Az anyósom ott tesz keresztbe, ahol csak tud.
Az anyósom ellenem hangolja a páromat és a gyerekeimet.

Ismerősek ezek a mondatok? Gondolom, sokaknak igen, hiszen a legtöbb anyós-meny kapcsolat nem éppen felhőtlen.

Fogadd meg a tanácsokat

Amikor eljutottunk arra a pontra a kapcsolataimban, hogy megismerjem a párom szüleit, mindig féltem kicsit attól, hogy mit fognak szólni hozzám. A férjem szüleitől különösen tartottam, mivel innen-onnan kaptam róluk infókat, amelyből az derült ki, hogy bár tök jó fejek, azért megvan a maguk véleménye MINDENRŐL. Sosem felejtem el, hogy amikor a bemutatkozó vacsorára indultunk a párom – most már férjem – szüleihez, egyetlen tanácsot kaptam tőle: Ha felessel kínálnak, idd meg! – így szólt az intelem, amelyet én szépen meg is fogadtam. Nem mondom, hogy emiatt, de tény, hogy soha nem volt köztem és a férjem szülei között jelentősebb konfliktus.

Mindenki másképp csinálja

Sajnos azt én magam sem tudom megmondani, hogy mi a kiegyensúlyozott anyós-meny kapcsolat tuti receptje, amely minden esetben beválik. Egységes módszer valószínűleg nincs, hiszen ami az egyik embernek szimpatikus, az lehet, hogy a másiknak kifejezetten ellenszenves. Az én anyósom szereti, ha megiszunk egy kis pohár aperitifet, amikor nála vacsorázunk, ám nem biztos, hogy jó pont lenne a diólikőr töltögetése részemről egy antialkoholista családban. Úgyhogy egészen biztos, hogy kell egy nagyadag szerencse is ahhoz, hogy pont olyan anyós/meny páros kerüljön össze, akik alapjáraton nem kapnak idegrohamot a másik szokásaitól és személyiségétől.

Itt egyébként beszúrnék egy lábjegyzetet. Elméletileg a fiúk hasonló nőt választanak maguk mellé, mint az anyjuk, így azt sem árt megvizsgálni, hogy ha nagyon nem bírjuk az anyósunkat, akkor véletlenül

Ha az anyós nagyon akaratos, nem lehet, hogy mi is azok vagyunk, egyikünk sem hajlandó engedni soha és ebből fakadnak a konfliktusok? Ha az anyós birtokló, nem lehet, hogy mi is szeretnénk minden időnket a párunkkal tölteni, nehezen engedünk át az anyósnak akár egy közös vacsorányi időt is, ezért állandó a huzavona és a „miért megyünk már megint anyádhoz" típusú vita? Lábjegyzet bezárva.

Kezelési útmutató

Igaz, a tuti receptet nem tudom az összes anyós megszelídítéséhez, ám két – nálam bevált – módszert szívesen megosztok azokkal, akik megpróbálnának javítani az anyós-meny kapcsolaton.

Az én egyik elvem a legyünk közel egymáshoz, de ne túlságosan közel. És ez nem csak az anyósomra igaz, de az anyukámra is. Édesanyámmal minden nap beszélek telefonon. Lehet, hogy csak kettő percet, de akkor is felhívom és megkérdezem, hogy van, sőt biztosan nem telik el úgy hét, hogy ne látnánk egymást – már az unokája miatt is. Anyósommal ugyanez a helyzet. Nem mondom, hogy minden nap beszélünk, de két-három naponta biztosan felhívjuk skype-on – általában vacsora közben - hogy lásson minket. Hogy miért?

Ha arra sem venné a fáradtságot, hogy felhívjon és megkérdezze, mi van veled? Ha nem látnád az unokáidat? Nekem mérhetetlenül fájna. Még akkor is, ha jól ellennék nyugdíjas éveimben a férjemmel...
Simán meglehet, hogy az okozza a feszültséget az anyósodban, hogy úgy érzi, mióta beléptél a családba, ő parkolópályára került. Néhány telefon, egy kis kedvesség, pár közös ebéd vagy vacsora és talán máris jobb színben látja ő is a világot.

(Persze azt én sem bírnám, ha papucsban át tudna csattogni hozzám akár anyukám, akár az anyósom, úgyhogy a közel se legyen túl közel.)

A másik elvem az élni és élni hagyni. Nem létezik olyan kapcsolat, amely teljesen mentes a feszültségektől. Ezt el kell fogadni. Mi sem értünk mindenben egyet az anyósommal, de úgy gondolom, nem is kell. Ugyanakkor

Igen, tudom, ehhez két ember kell, mert te hiába nem erőlteted a magad nézeteit, ha az anyós minden áron rád akarja tukmálni a sajátjait. Ilyenkor kell egy nagy adag önuralom és az, hogy bizonyos dolgokat elengedj. A füled mellett és az életed mellett is. Rengeteg lényegtelen dolog akad, amelyen felesleges vitázni. Ő a marhahúslevest preferálja, te meg a sushit? Örülj neki, legalább neked nem kell húslevest főznöd, majd megfőzi ő. Állandóan azt hallod, hogy a házi lekvár az igazi, te miért nem csinálsz sajátot? Mondd, hogy neked ehhez nincs időd, türelmed, de ti is szeretitek a házit, úgyhogy ő nyugodtan készíthet, örülni fogtok, ha hoz egy kis kóstolót. Miért nem eteted már a gyereket négyhónaposan rántott hússal? Mert a mai ajánlások szerint ez nem tesz jót neki, különben meg, ráér csülkös pacalt enni az a gyerek később is.

Nem vagy köteles megszívelni a tanácsait, de érdemes tiszteletben tartani a véleményét, hiszen te is elvárod, hogy ő is tiszteletben tartsa a tiedet. Ezt akár érdemes meg is beszélni vele kedvesen, hátha csak a félresiklott kommunikáció okozza a problémákat.

Mindenki higgye el, hogy az anyós nem feltétlenül átok.Akár még áldás is lehet, aki segít, támogat, jön, ha kell, de az ilyen kapcsolatért – akárcsak minden kapcsolatért – meg kell dolgozni. Nem elég, ha akkor füttyentünk, ha nekünk szükségünk van valamire, egyébként meg hetekig, hónapokig azt sem kérdezzük meg tőle, hogy él-e még? Nem jó taktika, ha mi magunk is állandóan csomót keressük a kákán, ha róla van szó. Az elfogadás, tolerancia, kölcsönös odafigyelés elengedhetetlen ahhoz, hogy olajozottan működjenek a dolgok itt is, akárcsak bármilyen más, emberi kapcsolat terén.

Nyitókép: Shutterstock