Csak akkor komoly és igaz a szerelem, ha összeköltözünk?

Az összeköltözés mindenképpen mérföldkő, és romantikus elképzelés is, de a felnőttek világában már a gyakorlatiasság a nagyobb úr, legalábbis az enyémben sokszor az győz. Lehet, ehhez hozzájárul az is, hogy sok szép történetet láttam én már rémálommá válni ahhoz, hogy azért ne felejtsek el számolni minden eshetőséggel. Nem vagyok rideg, romantika- és gyengédségmentes, de ha valaminek szerintem még nem jött el az ideje, azt nem félek megmondani, ráadásul én a külön lakás, és a szervezett találkozások romantikáját is nagyon élvezem.

Vannak érzelmi okai az összeköltözésnek, és vannak praktikus indokai. Osztódnak a terhek és költségek, nincs ingázás, nem kell megszervezni a találkozásokat, hiszen majd otthon látjuk egymást.

Mert szerintem ez csak egy a sok közül, aminek a megtörténte, vagy meg nem történte önmagában még nem határozza meg a kapcsolat milyenségét. Olyan sok egyéb tényező van, és ha minden más klappol, akkor nem érdemes azon fennakadni, hogy most még nem érzem késznek magam az összebútorozásra.

Ahogy az összeköltözésnek, úgy a nem összeköltözésnek is vannak praktikus és lelki okai. Az igazán szerelmesek szeretnék minden idejüket együtt tölteni, ez a legegyszerűbben úgy kivitelezhető, ha azonos a lakcímük. Én azonban nem szeretem ezt elsietni. Kifejezetten élvezem ugyanis, hogy a találkozások nem csak úgy megtörténnek, hanem alkalmak, amikre készülök. És ezeknek nem kell különleges randiknak lenniük, nem annak örülök – legalábbis nem feltétlenül -, amit csinálunk, hanem annak, hogy vele, és az lehet bármi. Bevallom, én nagyon szeretem várni is az alkalmakat, nem csak azt, hogy megtörténnek.

Persze, vannak gyakorlatiasabb, vagy inkább teljesen romantikátlan, amolyan biztonsági okai is a kivárásnak. Attól, hogy számolok ezekkel, még nem jelenti azt, hogy nem szeretem, szerintem egyszerűen csak vannak olyan emberek, akik szeretnek legalább gondolatban felkészültek lenni. Egyáltalán nem akarom, hogy beüssön a krach, de attól nem leszek rossz és érzéketlen ember, ha van vészforgatókönyvem. Mert valóban nagy mérföldkő az összeköltözés, főleg, ha két teljesen önálló egzisztenciával rendelkező ember teszi. Sok mindent lehet és kell összefésülni, és hiába szeretnénk a rózsaszín ködbe veszve ezekre nem gondolni, ez is hozzátartozik a kapcsolat valóságához.

Bármilyen ultimátumra is kerül sor egy kapcsolatban, az sosem jelent jót. Én mindig a kommunikáció híve voltam, őszintén, de finoman. Másként nem lehet tisztázni azokat a dolgokat, amiket máshogy, vagy éppen máskor szeretnénk. Banális, vagy éppen teljesen logikus okok is állhatnak a különböző akaratok mögött, de ultimátummal egyik fél sem jut előre, sem a sértődéssel.

Mivel az érzelmeket sosem lehetett matematikai egyenlettel számítani, azt sem lehet kijelenteni, mennyi idő után kell, és mikor nem szabad még összeköltözni.