A túl magas elvárásaim miatt lettem majdnem vénlány...

Ő azonban még egy alkalmi partnert sem tudott felmutatni. Na, nem mintha ez lett volna a leghőbb vágya, de hogy soha senki mellett ne kötelezze el magát, attól most megrémült. Damoklész kardjaként lebegett a feje fölött a vénlánnyá válás szelleme. Mert nem, ő nem így képzelte el a jövőjét annak idején.

A világban, vagy benne van a hiba? Sokszor latolgatta már. Mert még soha senki nem perzselte meg a szívét. Talán ő nem is alkalmas a szerelemre, hiszen mindig kihátrált minden egyes kapcsolatából, amikor az komolyra kezdett fordulni. Félt az elköteleződéstől, hiszen mi van, ha később adódik egy jobb, egy számára előnyösebb lehetőség? De olyan is előfordult, hogy még ideje sem volt erre gondolni, hiszen a másik fél hagyta őt faképnél.

De szorította az idő, így aztán úgy döntött, ismét elkezdi jobbra húzogatni a férfiakat azon a bizonyos társkereső oldalon. Végre kibújik a gubójából és szárnyalni kezd - így jobbra húzta Pistit.Pisti meg őt. És láss csodát, egynapi beszélgetés után randira hívta. Más volt, mint a többi időhúzó pasas, akik heteken, hónapokon keresztül játszották a húzd meg, ereszd meg játékot, és hol felbukkantak, hol eltűntek. És bár István nem volt az esete, úgy döntött, belevág. Nem talált kifogásokat, hogy most fáradt, meg sok a dolga, és fodrásznál sem volt, hanem igent mondott.

István nem volt se jóképű, se magas, mégis volt benne valami, ami tetszett neki. Nem jött izgalomba attól, ha hozzáért, de mégis valamilyen jóleső érzés töltötte el, ha vele lehetett. Biztonságban érezte magát mellette. A lelkét nyitotta meg, és a beszélgetés olyan könnyen ment, mintha már évek óta ismerték volna egymást. Egyetlen dolog zavarta mégis. Nem tudott felnézni rá. A szó szoros értelmében. Mert István pont olyan magas volt, mint ő. Ha csókolóztak, és ő magassarkúban volt, neki kellett lehajolnia.

Emellett nem is volt az a mackós típus, amit annyira szeretett. Ráadásul már dús sörénnyel sem büszkélkedhetett, hiszen megjelentek nála a kopaszodás első jelei is. Korábban rá sem nézett volna ilyen paraméterekkel. Most azonban érdekes módon mindez nem tántorította el. István ugyanis kedves volt, rajongott érte, és már a közös jövőjüket tervezte.

Csak azokra a jegyekre koncentrált, amik tetszettek neki. Régen ezt fordítva tette volna, és ezzel halálra is ítélte volna kettejük jövőjét. Most azonban, a tapasztalatokból okulva hátrahagyta a múltat. Elhatározta, hogy ő márpedig kiegyensúlyozott párkapcsolatban fogja leélni az életét. És rájött, hogy nőnek érzi magát akkor is, ha nem nézhet fel a férfire, már ami a vertikális irányt illeti, hiszen sok más tekintetben megtehette azt. Az agyában átpakolta a fontos dolgok polcát - ahonnan jó néhány dolog átkerült a lényegtelen dolgok fiókjába.

Mivel sokkal több hely lett a polcon, így a valóban lényeges dolgok számát is növelni tudta, és ezáltal képes volt úgy megélni az általa hozott kompromisszumokat, hogy nem érezte tehernek azokat. Hiszen a megálmodott jövő érdekében tette ezt. Megszabadult agyának béklyóitól, melyek eddig gúzsba kötötték. Levette hát a magassarkúját, betette a szekrénybe, vetett még egy utolsó pillantást rá, majd bezárta a cipősszekrény ajtaját.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock