Mennyi hazugságot tűrsz el egy párkapcsolatban?

Van, aki csupán könnyű fegyverzetet használ, míg mások valódi nehéztüzérséget vetnek be ezen a téren.

De még mielőtt azonnal pálcát törnénk bárkinek a feje felett, érdemes belegondolni, hogy egyszerre vagyunk áldozatok és elkövetők - hiszen időnként mindenki hazudik. Ennek mértékében viszont óriási különbségek vannak. Az elfogadott társadalmi norma talán megenged egy-egy aprócska eltérést az igazságtól, de hogy egyénileg kinek mi fér bele, az egyaránt függ a neveltetéstől, a genetikától és a környezettől.

Ha csoportosítani szeretnénk a kapcsolati hazudozás fajtáit, akkor talán ezzel a három tipikus esettel találkozhatunk a leggyakrabban:

Alkalmi hazudozók

Hétköznapi perpatvarok elkerülése érdekében alkalmazott füllentés. Gyakori, férfiak és nők egyaránt használják. Ilyen például egy kisebb vitát megelőzendő mellébeszélés. Az aprócska nyereség a kapcsolat nyugalmának megőrzése.

• Nők esetében: "Nem, nem most vettem! Ez a ruha már megvan három éve!"
• Férfiaknál: "Tényleg csak egy sört iszunk meg a haverokkal, és aztán megyek is haza!"

  

Egoista, énközpontú hazudozók

A hazudozás középsúlyú kategóriájába eső versenyzői. Annyira nem rutinosak, így állandó a lebukás veszélye. Az agy ugyanis a valóságot rögzíti, a kimondott hazugságokat viszont nem őrzi meg precízen. Ezért előbb-utóbb az állításaik kimagyarázhatatlan ellentmondásokba keverednek egymással. Ráadásul ott az a fránya Facebook is, a bűnjelek szélesvásznú mozija, no meg az egó, ami mind-mind ellenük dolgozik.

- Ráérsz most hétvégén?

- Sajnos nem, haza kell utaznom a nagyihoz, mert nem érzi valami jól magát.

Majd hétfőn fotókat posztol a barátaival töltött pecázós - nők esetében csajos - hétvégéről.

Master Class

Ők már kimagasló eredményekkel végezték el a hazudozás mesterkurzusát. Ebbe a csoportba tartoznak a beteges hazudozók. Egyfajta csúcsragadozók, akik prédaként tekintenek a normál erkölcsi értékkel rendelkező embertársaikra. A céljaik elérésének semmi és senki nem szabhat gátat. Az erkölcsi normákat alapjaiban figyelmen kívül hagyják, és magukra nézve nemhogy kötelezőnek, de még iránymutatónak sem érzik. Amerre járnak, mérhetetlen pusztítást végeznek.

Tökéletes, majdhogynem tetten érhetetlen szintre fejlesztik a hazudozás képességét. Nagyon meggyőzőek. Játszi könnyedséggel nyerik el mások bizalmát, hogy aztán a megfelelő pillanatban a saját céljaik elérése érdekében gátlástalanul felhasználják. Alaposan megfigyelik a környezetüket, mindent tudnak másokról, róluk viszont senki sem sejti, hogy milyen önző és aljas szándék vezérli szinte minden tettüket.

Bármelyik esettel is találkoztunk, felmerül a kérdés: vajon hol a határ a "még belefér" és a súlyos károkat okozó valótlanság között?

Nyitókép: Shutterstock