Esküvőszervezés a koronavírus árnyékában: csak a bizonytalanság biztos

Azonban van itt valami, ami még úgy is rányomja a bélyegét a szervezésre, hogy ennyire messze van jövő év júniusa - ez pedig nem más, mint a koronavírus-járvány.

A vírus első hullámának kezdetén megtiltottak minden rendezvényt, beleértve az esküvőket is, és eleinte úgy volt, hogy ez augusztus 15-ig így is marad. Később aztán bejelentették, hogy június elsejétől engedélyezik a vidéki lagzik megtartását, június 15-től pedig a budapestieket is. Valószínűleg menyasszonyok és vőlegények ezrei lélegeztek fel, és azt hittük, ez így is marad... Aztán jött a vírus második hulláma, az újabb intézkedések, és a bizonytalanság.

Jelen pillanatban az esküvőt követő buli 11 óráig tarthat, és bár itt is vannak kiskapuk, az esküvők nagy részére sajnos ez vonatkozik. Bár sok szolgáltató arra biztatja a házasulandókat, hogy ne mondják le az esküvőt, és ne is halasszák el, valljuk be,

Persze, most biztos sokan felhördülnek a fenti sorokon, és azt mondják, hogy az esküvő a szerelmespár kiteljesüléséről szól, és a buli csak egy plusz dolog, de ez badarság. Az esküvő attól felejthetetlen és emlékezetes, hogy a készülődéstől a hajnalig tartó buliig mindenki ott van, aki számít.

Az esküvőt megelőző durván egy év másról sem szól a házasulandók életében, csak a szervezésről. Vannak intenzívebb időszakok, és vannak hónapok, amikor egy kicsit hátra lehet dőlni, de alapvetően mindig van mit tenni, pláne, ha nincs esküvőszervező. Ha meg van a helyszín, akkor el kell dönteni, milyen stílusú dekorációt szeretnénk, milyen színek fognak dominálni, szolgáltatókat kell keresni, ruhát, és még hosszasan sorolhatnánk, mitől lesz tökéletes a nagy nap.

De aki élete nagy napjára készül, vajon hogy tervez most?

Tud egyáltalán tervezni, vagy van értelme? Mi az, ami folyamatosan lelkesíti úgy, hogy nem is biztos, hogy lehet esküvője? Persze nem azért, mert attól fél, hogy a vőlegény meggondolja magát - bár szerintem ettől titkon minden nő retteg az Oltári nő című film óta -, hanem azért, mert a koronavírus árnyékában nem mindenki vállalja, hogy korlátok közé szorítja élete legboldogabb napját. Persze ehhez szorosan kapcsolódik az anyagi vonzat is, hiszen egy esküvő nem két forint, egy 100 fős esküvőnél több millió forintról beszélünk...

Könnyen dobálóznak azzal az emberek, hogy: "Mi van akkor, ha nem lehet nagy buli, majd megtartjátok szűkebb körben!" vagy az egyik kedvencem, hogy "Örüljetek neki, legalább több pénzetek marad!". De aki ezt mondja, vajon belegondol abba, hogy mivel jár anyagilag, és persze lelkileg, hogy valami nem úgy van, ahogy megálmodtad, és nem tehetsz ellene semmit?

Hogy is lehetnének azok, mikor azt sem tudják, milyen rendelkezések lesznek holnap a vírus miatt, nem hogy mi lesz 8 hónap múlva? A koronavírus miatt még a legalapvetőbb tények sem alapvetőek, gyakorlatilag minden bizonytalan.

Látom a barátnőmet, mennyire igyekszik lelkes maradni, szervezkedni, és minden erejével azon van, hogy elfelejtse, mi folyik most a világban. Eközben mi mást sem csinálunk, csak nyugtatgatjuk, és nagyon bízunk abban, hogy jövőre úgy tarthatják meg álmaik nagy napját, ahogy ők szeretnék - de semmi pénzért nem cserélnék most vele.

Már a ruhapróbán láttam rajta, milyen kedvetlen, pedig ez egy óriási élmény, de most még azt is megszabták, hány fő kísérheti el a ruhapróbára. Ő úgy tervezte, hogy ott lesz minden koszorúslány, az anyukája, a testvére, de a kiválasztott szalonokba csak egy kísérőt vihetett. Persze,készültek képek, de az nem ugyanolyan, mint amit a filmekben látsz, hogy ott ül mindenki, aki számít, és együtt mondtok igent a ruhára.

A mostani helyzetet piszok nehéz elfogadni, még úgy is, hogy tudjuk, ezek a döntések az egészségünk érdekében születnek. Kitartást kívánok minden menyasszonynak, akinek jövőre lesz a nagy napja, és ugyanazt tudom mondani nekik is, amit a barátnőmnek - közhelyek következnek - : minden úgy lesz, ahogy lennie kell, és a remény hal meg utoljára.