Ha gyereked lesz, már nem lehetsz introvertált!?

Azt hiszem, az ember életében vannak szakaszok, és nem feltétlenül igaz az, hogy amilyen a személyiséged gyerekként, olyan marad felnőttkorban is. Képesek vagyunk a változásra, és emellett minden történet, minden emberi találkozás és kapcsolat formál rajtunk valamilyen irányba.

Ez, amikor egyedül van az ember, még talán rendben is van, és sokkal kevesebb magyarázatot igényel, mint amikor gyereked lesz. Pláne ha a gyereked az introvertált és az extrovertált jegyeket is magában hordozza, és kedvfüggő, hogy éppen leül melléd játszani, beszélgetni, mesét nézni, vagy menne valamerre, mert társaság hiánya van. Nálunk ez a helyzet. És nem nehéz kitalálni, hogy én a kettesben töltött sétákat vagy a játszótéri össznépi patáliákat kedvelem jobban.

Nyilván közösségbe kerülve valamennyire kénytelen vagy alkalmazkodni, és kialakulnak a különböző szerepek is. A szervező, nagyhangú anyukák, akik elsők között nyomulnak minden programon. Aztán vannak a hallgatók, akiknek saját véleményük nulla, és max otthon mondják el, ha nem tetszik valami. Általában ők azok, akik szó nélkül mennek is a többiek után, mert nekik minden mindegy.

Aztán vannak olyanok is, mint én, akiket nem kedvelnek túlzottan, mert egyébként a fenének sincs kedve sütivásárokon nyomulni, de minden rendezvényhez hozzájárulok így vagy úgy, ezért igazából emiatt nem szólhatnak be. Ellenben elmondom, ami nem tetszik, mert szerintem a többi anyuka is anyuka, és marhára nem állnak egymás felett.

Nekem a gyerekem mellet olyan a munkám, amit nem akarok eldobni, mert több fronton ki lehet aknázni, és jó időbeosztással nagyjából otthonról végezhető - ami extra kincs. Van a családom, a gyerekem, a munkám, és végül létezik olyan is, hogy énidő. Ezek külön-külön is fontosabbak, értékesebbek számomra, mint bármelyik rendezvény, bármelyik szülői attrakció.

Aztán persze van még egy rakás más hozadéka ezeknek a remek összeborulásoknak, és sajnos van, amiknél ha tetszik, ha nem, be kell adnod a derekad, hiszen a gyereked miatt meg kell tenned. Ám vannak olyanok is, amiket egyszerűen elvből nem! Engem például nem tudtak megerőszakolni, hogy a pár éves gyerekemnek szülinapi zsúrt szervezzek.

Személy szerint nettó baromságnak tartom, de igazából meg is kérdezném, hogy ezek a szülők a 10. szülinapra valami wellness hotelbe medencés bulit csapatnak, a tizenötödikre meg egy egyiptomi nyaralást fizetnek be egy komplett osztálynak? Avagy hova tovább? Mi a vége?!

Persze nekem és a hozzám hasonlóknak meg kell érteni, hogy van, akinek más a fontossági sorrend, ahogy az életben is más dolgok érdekelnek minket. Van, akit valóban leköt és lelkesít egy ovis/sulis program szervezése, míg mást halálra untat, és jó esetben csak elviseli a gyereke miatt. Ám való igaz, ezt a "munkát" is el végezni valakinek...

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock