Erre csak pislogni szoktak, mint hal a szatyorban. Aztán rávilágítok, hogy ezzel a hozzáállással igazán egyiküknek sem tesznek jót, és a kapcsolatuk sem lesz jobb. Pedig már-már logikusnak gondolnánk: az csak jó, ha valaki ennyire önzetlen. Kész mindent megtenni a párja boldogságáért. Nyitott a változásokra, a fejlődésre, hogy minden létező módon kielégítse a partnere igényeit. Ez nagyon szuper és dicséretes.
De egy kapcsolatban szükség van a kölcsönösségre is. Viszonzottan kell vállalni olyan dolgokat, mint a szeretet, a hűség, a tisztelet, a megbecsülés, az érzelmi támogatás és az őszinteség. Kiemelten fontos a figyelem is, hogy ügyeljünk egymás testi és lelki igényeire. Ezek révén éreztethetjük azt, hogy a partnerünk igenis fontos számunkra.
A kölcsönösség lényege pedig természetesen nem más, minthogy szívesen adunk, de boldogan el is tudjuk fogadni ugyanazt.
Mert mi történik, ha elbillen a mérleg és csak az egyik ad? Eleinte még semmi. Szívesen teszi, mert valóban örül annak, ha boldognak látja a partnert. Elég neki a tudat: mellettem van. Csakhogy egy idő után mégis boldogtalan lesz. Előbb-utóbb mindig ez lesz a vége. Az áldozatkészség nem kifizetődő, ha a tetteink nem nyernek elismerést és nem kapnak "jutalmat". Mert az illető elfogy. Nem tud majd miből adni, és emiatt fizikai és szellemi szinten is padlóra kerül. Mert titkon igenis elvárja a kölcsönösséget, máskülönben kihasználtnak és boldogtalannak érzi magát.
Persze ilyenkor kevesen látják be a tényt, hogy ez az ő hibájuk. Ők nem kértek, ők nem akartak semmit elfogadni. Persze lehet azt mondani, hogy a párjának magától tudnia kellene mindent, ha valóban szereti - de senki sem gondolatolvasó. Mind mások vagyunk, más igényekkel. Ha a kedves nem kapott arra utaló jelet, hogy a párjának szüksége lenne a figyelemre, akkor honnan kellene rájönnie?
Na, és miért nem jelzett a másik? Talán az önbecsülés hiánya miatt. Azt gondolta, ő nem fontos, az ő igényei nem lényegesek. Így a kedvese egy megtestesült angyalnak látja majd gigantikus glóriával a feje fölött. Ezzel akarta megerősíteni az önbizalomhiányát, ezáltal kívánt hozzájutni a szeretetadagjához.
Közben pedig félt a partnere tudtára adni a saját vágyait vagy a rossz érzéseit, nehogy elveszítse. Hiszen már hozzászoktatta ahhoz, hogy nem kér semmit. Mi lesz most, amikor mégis többre vágyik?
Aki mártírként viselkedik, hamarosan el fog jutni arra a szintre, hogy nem bírja tovább. Feszült lesz és ingerlékeny, ezért állandóan veszekedni fognak a párjával. Látszólag rá haragszik, de valójában önmagára mérges - és ekkor már nemcsak ő megy tönkre ebben az egészben, hanem a kapcsolata is. Megéri?
Nem kell belőle versenyt csinálni, hogy ki, mit és mennyit ad. Csak az számít, hogy működjön az adok-kapok, így a felek szeretve és megbecsülve érzik majd magukat.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.