Kócosan, pizsamában láttál először, és belém szerettél!

6 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, amikor ebbe a városba költöztem. Akkoriban nem éreztem túlságosan szerencsésnek magam, sok hiba, buta kapcsolatok és méretes bukások jellemezték az életemet. Igyekeztem talpon maradni és kialakítani valamit, amitől boldog leszek. Szerettem volna biztonságban érezni magam, szerettem volna egy társat. Akit szívből, szabadon, határok nélkül szerethetek.

Mivel éjjel-nappal melóztam, nem nagyon maradt időm ismerkedésre. Gondoltam, regisztrálok egy társkereső oldalra. Ciki? Lehet. Érdekelt? Egyáltalán nem. Persze mindennek megvan a maga hátulütője. Sok szemetet összefúj a szél, ha nem figyel az ember. De ha ügyesen manőverezel a kupacban, elképzelhető, hogy valami olyanra bukkansz, ami az egész életedet megváltoztatja.

A pár szóból éjszakákon át tartó beszélgetések lettek. Közel laktunk egymáshoz, mint kiderült, alig 40 km választott el minket. Majd egy szabadnapos reggelen kaptam egy üzenetet: "Gyere ki az erkélyre!"Kócosan, pizsamában kiléptem, és ott állt lent. Mint a filmekben.

Akkoriban pénzszállítóként dolgozott, komplett harci díszben tetszelgett, ami kifejezetten izgalmas volt. Annyira meglepődtem, hogy csak vörös fejjel, bénán integettem neki, majd bementem a lakásba. Aznap nem találkoztunk, hétvégére viszont lefixáltuk az első randevút. Úgy izgultam, mint még soha. Szép akartam lenni, csinos és megnyerő. Órákon keresztül készülődtem, végül kirittyentve lebattyogtam a lépcsőház elé.

El sem tudom mondani, milyen volt. Tökéletes és esetlen. Izgalmas és ijesztő. Mikor tudod, hogy valami újnak, valami csodálatosnak a kapujában állsz. Leléptem a lépcsőről, és akkor tudatosult bennem, hogy mennyivel alacsonyabb vagyok nála. Közel 35 centiméter a különbség köztünk, de a mai napig imádom ezt is.

Az első randink kellemes volt, és valahogy különleges. Tele kis béna hibákkal, sok nevetéssel és rengeteg beszélgetéssel. Végül olyat tett, amit előtte még soha senki. Nem csókolt meg, mielőtt hazaindult. Én pedig kétségbeesetten konstatáltam, hogy nekem ez a fiú kell! Azóta rengeteg idő eltelt. A fiúból vőlegény lett, akivel épp az esküvőre készülünk. Milyen igaza volt, mikor azt mondta: "Valahogy éreztem, hogy rád kell írnom."

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock