Szegények voltunk, de anyám szeretete gazdaggá tett...

Egy szülő mindig a legjobbat akarja nyújtani a gyerekeinek, még akkor is, ha szinte semmi esélye rá. Igen, turkálóból vásároltunk, mert ott kilóra lehetett és nem darabra, nekünk pedig nem volt mindegy, hogy egy vagy öt pulóvert kapunk a pénzünkért - mesélte nemrég Dia.

Tekintete kemény, időnként mégis meglágyul, főleg amikor az édesanyjáról beszél. A küzdelmeiről, igyekezetéről, törődéséről. Ilyenkor átjárja szívét a szeretet és a hála, amit sokan nem ismernek, nem éreznek, nem élnek meg soha. Pedig jó volna néha emlékezni arra, hogy ami most természetes, az másnapra végleg elveszhet - hogy nem biztos sem a gazdagság, sem a pozíció, sem a jólét. Ahogyan a nagy szekrényben sorakozó ruhadarabok sem. Dia tudja értékelni ezeket, mert sokat szenvedett gyerekkorában.

Mégsem éreztem úgy, hogy ezért szomorúnak kellene lennem, mert tudtam, hogy anyukám szeret, igyekszik. Nem a helyzetem bántott, hanem a gyerekek, miattuk rengeteget sírtam. Eleinte előttük, aztán rájöttem, hogy nem láthatják a könnyeimet, mert még erősebbek lesznek tőle. Így csak a hazafelé úton, vagy otthon, a szobámban sírtam. Megfogadtam, hogy egyszer nekem is lesz új ruhám, táskám, szép életem. Olyan, amelyikben nem az árcímkét kell néznem, csak azt eldöntenem, hogy tetszik-e valami, vagy sem.

A kitartás pedig hegyeket mozgat meg és hord el a helyéről, megnyitva ezzel az utat a végtelen lehetőségek felé. Dia mindent elért, amit csak lehetett. Szorgalmával, akarásával lépcsőfokokat ugrott át, és pár év alatt ügyvezető lett egy nagy cégnél. Hatalmas irodában, új székben, új asztal mellett, amilyenről a gazdag osztálytársak csak álmodhatnak.

Őt mégsem a tárgyak boldogítják, hanem az elért eredmények. Tudja, hogy nem a pénz az, ami egy ember életében meghatározó, hanem az érzések. Azok, amelyeket édesanyjától kapott, és melyek benne keletkeztek, erőt és hitet adva, hogy az akkori helyzet nem a végleges. Hogy lehet, kell és tud is változtatni azon, amiben él.

Főleg, hogy számára nem a munkahelyiek jelentik a legtöbbet, hanem a két gyermeke, akiknek ugyanazokat a tanításokat adja át, melyeket ő kapott az édesanyjától. Szerette, de nem kényeztette el őket, pontosan azért, hogy értékeljék, amijük van, és soha ne higgyék azt, hogy nekik járnak a dolgok. Sokkal fontosabbakat akart adni nekik, mint tárgyakat: érzéseket és értékeket. Olyanokat, amelyeket soha senki nem vehet el tőlük, nem kérdőjelezhet meg és nem csúfolhat ki.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock