Ha bajod van a pároddal, vele beszéld meg, ne mással!

Gyakran látom, hogy hosszú, kiegyensúlyozottnak tűnő kapcsolatban, házasságban élő barátaim folyamatosan ventillálnak. Az ismerősi körrel és zárt Facebook-csoportokkal osztják meg a párkapcsolati aggályaikat, problémáikat, miközben cudarul szenvednek.

Találgatnak, mi lesz, ha megtudja a másik, hogy egy ideje már nem jó a szex. Aggódnak, hogy újra veszekedés lesz, ha az anyós túlkapásai terítékre kerülnek. Egy nő azon emészti magát, hogy az öt évvel ezelőtti félrelépést - és annak utóhatását - bevallja-e annyi év távlatából.

Olyan nehéz és bonyolult a téma, hogy tartasz tőle...

Már eleve nehéz időt szakítani rá, mert napközben rohangáltok a kötelességek útvesztőjében, este pedig hulla fáradtak vagytok hozzá. Ha meg épp kirándultok, vagy egy meghitt vacsorát költötök el együtt, afrancnak sincs kedve egy nehéz, esetleg fájdalmas témával elrontani a hangulatot. Így egyre csak késik a mindennapokat aláaknázó téma tisztázása...

Nem akarod (még jobban) megsebezni.

Átgondolod. Tud most változtatni azon a másik, ami számodra problémát jelent? Kishitű vagy, legyintesz, és azt mondod: á, ez most nem fog menni, inkább kivárok. A gond csak az, hogy kifogás, amiért szerinted (!) a változás kizárt, mindig lesz. És közben hiába maradsz csendben, szenvedsz, és akaratlanul bünteted őt is. Olyasmiért, amiről - egyelőre - nem is tudja, hogy számodra ekkora baj.

Büntetni akarod a hallgatásoddal!

"Mi az, hogy nem veszi észre? Még nekem kellene őt felvilágosítani, magyarázni? Akkor már rég rossz." Így érvelt pár hete egy kedves anyatárs, aki azt nehezményezte, hogy a férje nem veszi ki a részét az otthoni teendőkből most, hogy a harmadik gyerekük is született. Pár hét hormongőzös forrongás után annyira felhúzta a tény, hogy embere nem veszi észre, hogy segítségre van szüksége, hogy napok óta nem szól hozzá. A "Nyuszika, b...d meg a létrádat!" klasszikus esete ez.

Tartasz a következményektől.

Félsz, hogy ha megtudja az igazat, szakít. Félsz, hogy csalódik benned, és ez - ha együtt is maradtok - megmérgezi a kapcsolatot. Előfordulhat, mert már korábban is fenyegetőzött súlyos dolgokkal - a legdurvább esetben akár öngyilkossággal -, és nem akarod, hogy a te lelkeden száradjon, ha ezúttal tényleg megteszi.

Kiderül, hogy döglött lovon ültök...

Ez általában a végjátéknál fordul elő. Ez az a pont, amikor már ritkán van visszaút: vagy szakítotok, vagy magasabb szinten folytatjátok a kapcsolatot némi szünet után. A jelenség elkeserítő. Annyiszor és annyiféleképpen átbeszéltétek, kibeszéltétek és túlbeszéltétek a problémát, hogy a másik már meg sem hallja a hangodat, teljesen bezárult.

Bár a fenti okok igen színes skálán mozognak, egy dolog biztos: amikor a kapcsolatból eltűnik a kötetlen beszélgetés, hamarosan a mélyebb, nehezebb témák megbeszélésére sem lesz fogadóképes a társad. És onnan már nagyon ritkán van visszaút...

Nem baj, ha nem vagy rutinos író. ✍️ Ha eddig csak a fióknak írogattál, akkor itt az alkalom, hogy megmutasd, mire vagy képes!

Mit kell tenned, ha részt akarsz venni a pályázaton?

Írd meg egy maximum 3500 karakteres cikk formájában, hogy mit gondolsz az alábbi idézetről - majd küldd el nekünk a jelentkezes@she.hu email címre április 30-ig!

Oszd meg velünk, és a legjobb cikkeket megjelentetjük az oldalon!

Forrás: She.hu

Nyitókép: Shutterstock