Itt aztán el is válnak egymástól az ábrándjaink, elvégre mindenkinek mások a szempontjai. Abban azonban mindannyian egyetértünk, hogy büszkék szeretnénk lenni rá, rájuk. Ehhez viszont nem elég néhány odavetett mondat és jó tanács. Nincs mit tenni, fel kell állni a fotelból és tevékenyen részt kell venni az életében. Azaz... Apaként kell viselkedni.
Mert a példa százszor mélyebben rögzül, és a gyerek személyiségének részévé válik. Ha ordítasz, ő is fog, ha bárgyú vagy, bizony ő is az lesz, ha agresszív, szintén... De miért is akarnánk, hogy ilyen legyen?
Nehéz, vagy sem, viselkedjünk úgy, mint az az ember, akivé a fiunkat nevelni szeretnénk! Igaz ez az apró gesztusokra, a rejtett feszültségekből fakadó, akár magunk előtt is láthatatlan rezgésekre is, amiket a gyerekeink felé közvetítünk. Ők még fogékonyak ezekre az impulzusokra, és öntudatlanul bár, de felismerik az erőt és a gyengeséget egyaránt. Utóbbit pedig gátlástalanul ki is használják ellenünk. Tehát ha te akarsz irányítani, akkor bizony nyeregben kell lenned.
Mostanság divat a családállítás. Felszínre hozza a mélyen rejlő terheket, amiket akarva-akaratlanul, a szüleinktől átvéve hordozunk. Nem ritkán száz évvel ezelőtti élethelyzetek lenyomatai ezek, amelyek a gének mellett öröklődnek szülőről gyermekre.
Vedd észre ezeket, és tegyél ellenük! Tudatosan formáld a jövőt... a gyermeked által. Meg kell tanítanod neki, hogy az igazi erő nem az agresszióban, hanem a kiállásban rejlik: ha képes vagy megőrizni az önuralmad, és higgadtan kezelni bármilyen helyzetet.
Tanítsd meg neki, hogyan bánjon a nőkkel! Felesleges is jelzőkkel illetni ezt a viszonyulást. Macsó, úriember, gáláns... Számít? Egyszerűen neveld olyannak, ahogyan te is szeretnéd, hogy más pasik a lányoddal vagy az anyáddal viselkedjen! Ilyen egyszerű. Ne rúgjon a gyengébe, csak mert megteheti, de álljon ki másokért és önmagáért, mert szüksége lesz rá az életben. Fontos mások tisztelete, az empátia, de úgy, hogy önmagát soha ne sorolja a többiek mögé, különben eltapossák. Sajnos ilyen a világ, ha tetszik, ha nem.
Éppen ezért te se akard őt betörni! Ne akard azzá nevelni, aki te vagy, és legfőképpen ne azzá, ami te akartál lenni! Lehet, hogy nem lesz belőle többdiplomás, de akkor mi van? Hidd el, ez fontosabb neked, mint neki! Ne csinálj belőle presztízskérdést! Fontosabb, hogy olyan szakmát, munkát találjon, amit élvez, és ne egy újabb teher legyen számára ez is.
Adj teret a döntéseinek! Mutass utat neki, ha szüksége van rá, de csak annyira befolyásold az életét, ami ahhoz kell, hogy megtalálja a maga útját! Mert ismernie kell a saját helyét a világban. Tudom, a szavaim itt-ott ellentmondanak egymásnak. De csak azért, mert nincs arany középút, ahogy nincs két egyforma ember sem.
Én sem vagyok mintaapa, de igyekszem azzá válni. Szeretet, család, becsület, hazaszeretet... Szerintem ezekre az alapokra kell építkezni. Ugyanezeket az értékeket igyekszem közvetíteni íróként is, valamint azokon a rendhagyó történelemórákon, amiket iskolákban, könyvtárakban tartok.
A minap a hatodikos fiamnak fogalmazást kellett írnia az Egri csillagok kapcsán. Egy részletet megosztanék belőle: "Számomra a legemlékezetesebb jelenet az, amikor Dobó Istvánék kirakják az Egri vár falára a fekete koporsót. Ebben a jelenetben benne van minden. Önmagában tartalmazza az egész könyv mondanivalóját. Jelképe a bátorságnak, a becsületnek, az összetartásnak, de legfőképpen a hazaszeretetnek." Ezt olvasva úgy gondolom, egész jó úton járunk...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.