"Hagyd már azt a szegény fiút!" - próbálta Kati jobb belátásra téríteni kolléganőjét. Helga ugyanis itt, a munkahelyén élte a magánéletét. Ráadásul olyan intenzitással, ami már elviselhetetlen volt.
Egész nap ment az irodában az ugyulubugyulu és a cuncikám így meg úgy. Helga folyton a füléhez tapadt telefonnal járkált, és mást sem hallgatott tőle, mint ezeket a nem éppen a melóhelyre illő beszélgetéseket. Ha pedig nézeteltérése támadt a párocskának, olyankor jött a teátrális csapkodás, meg a wc-be bezárkózás és az órákig tartó lelki fröccs.
Na most ő híve volt a páros létnek, és mindenkinek boldog párkapcsolatot kívánt, de amikor már rendszeresen a lábait összeszorítva állt a mosdó ajtó előtt várakozva, kezdett elege lenni cuncikámból. Pedig nem is ő volt a hibás, hiszen látta, hogy kolleganője az, aki nem hagyja élni.
Naponta százszor is felhívta: "Szeretsz még?" És ehhez hasonló fontosságú halaszthatatlan kérdésekkel. Majd ment a gügyögés és a semmiképpen sem mások fülének való enyelgés. Miközben ő megszakadt a munkában.
Mivel a szóbeli kérés nem hatott, hogy a wc-t csak a szükségletek elvégzésére használja, gondolta, humorral próbálja megoldani a dolgot, hátha észreveszi magát Helga. Így aztán kiragasztotta egy telefonfülke képét a mosdó ajtajára, hogy így térítse jobb belátásra kolléganőjét. Annak azonban vagy nem volt humorérzéke, vagy nem volt elég szembetűnő helyen a kép, mert minden ugyanúgy ment tovább.
Sőt, a helyzet rosszabbodott, mikor cuncikám már nem vette fel a telefont. Nem is csoda, hiszen valószínűleg ő sem tudott egész nap érdemi munkát végezni Helga miatt. Így a nő már azért rohangált a wc-be, hogy újra és újra hívja a jól ismert számot, de hiába. A pasi ugyanis besokallt, és kiadta Helga útját.
Kati nem volt rosszindulatú típus, és nem kívánt rosszat Helgának, de megértette a férfit. Kicsit meg is könnyebbült, hogy legalább Helga is többet dolgozik majd most, hogy nincs kivel a telefonon lógnia. Másnap vidáman ment be munkába, nem bánta, hogy sok a meló, hiszen innentől kezdve nem lesz olyan sok teher a vállán.
Nap végén, mint mindig, most is utolsónak maradt. Elindult, hogy lekapcsolgassa a villanyt, ahogy mindig, hiszen a többiek rendszeresen égve szokták hagyni. Fütyörészve haladt végig a szobákon, amikor neszt hallott az egyikből. Kopogott, de már lépett is be közben. Helga és az új férfi kolléga riadtan rebbentek szét. Erre a gyorsaságra sajnos nem számított... "Na, eddig tartott a jó világ" - könyvelte el magában, és csalódottan indult haza.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
