A szakítás a férfiaknak jobban fáj, mint a nőknek!

Ha a férfit felboncolnák, érző szívet találnának a mellkasában, nem jéghegyet meg bozóttal benőtt szikladarabot. Ha véget ér egy hosszú kapcsolat - amibe mindkét fél szívét-lelkét beletette - az ugyanúgy megviseli a férfit is. Ő is ugyanarra teszi fel az életét, mint a nő: házasságra, családra, közös jövőre. És amikor elveszíti a párját, vele együtt veszíti el az álmokat, a reményt és mindazt, amit a kapcsolattól remélt. Ha az álmok fele vagy nagyja már megvolt - akkor még a biztonságot is.

Miért hiszik azt a nők, hogy a férfiaknak nem fáj a szakítás - hogy ez nekik meg sem kottyan, és másnap már az imádott szerelmük nevére sem fognak emlékezni? Nem egyszer láttam már férfit sírni emiatt. Persze csak azért engedték meg maguknak előttem a könnyeket, mert a rokonuk, közeli barátjuk vagyok. Máskülönben a büdös életben nem nyíltak volna meg nekem sem.

Ez a különbség a két nem között: a nő megy és kibeszéli a bánatát - megvitatja az édesanyjával, barátnőivel, testvéreivel -, ugyanis lételeme a beszéd és az érzelmei kinyilvánítása. Márpedig az, hogy őszintén beszél a bánatáról, az első lépés a gyógyulás útján. Ezért a nő hamarabb sínre kerül, mint a férfi.

Ellenben Ádám utódai, a kemény férfiak, a teremtő erő mintapéldányai nem sírhatnak. Mivel nem lenne férfias. Ezt tanítják nekik hosszú évszázadok óta: ha baj van, a férfiaknak a bánatukat a könnyeikkel meg a nyelvükkel együtt le kell nyelni. Nem picsog, nem rinyál, pofát befog.

De talán meg sem tudják igazán fogalmazni, hogy mit éreznek. A sok évszázados némaságnak köszönhetően nem tanulták meg kellőképpen kimutatni vagy kimondani az érzéseiket. De mégis kivel beszélhetnék meg ezeket? Kitől kérjenek segítséget, jó tanácsot? Nem tehetik, mert akkor elárulják, hogy "gyengék". Szenvednek egy nő miatt, és úgy tűnik, a férfiak között nincs ennél undorítóbb dolog. És mivel nincs, aki átsegítse őket ezen a nehéz időszakon, hónapokig szenvednek.

Egyesek akár éveken át is vágyakozhatnak a volt kedvesük után, miközben padlón lehet az önbizalmuk. Mi, nők, viszont szépen újjáéledünk hamvainkból, mint a főnixmadarak - a biztonságot, erőt, empátiát és megértést nyújtó női támogatásnak köszönhetően. Ugyanerre az ölelésre, lélekbalzsamozásra lenne szükségük a férfiaknak is.

Na, és pont ez a kutyaharapást szőrivel dolog miatt nem találják meg a következő nagy szerelmet. Igaz, akkor éppen azt gondolják: soha többé nem lesznek már boldogok, és nem lesz még egy "igazi". Ám a gyakorlatban az szokott kiderülni, hogy igenis lesz.

Előbb-utóbb meggyógyul a férfi szív - csak sajnos sok esetben heges marad, és ez rányomja majd a bélyegét az új kapcsolatra. Vannak, akik megrekednek az önsajnálatban és az önbizalomhiányban. Megint mások képesek olyan szerekhez nyúlni, amelyek hosszabb-rövidebb időre enyhítik a fájdalmukat. De mi, nők, fogadjuk el végre: a férfinak van szíve, ami megszakadhat és ripityára törhet.

Nem baj, ha nem vagy rutinos író. ✍️ Ha eddig csak a fióknak írogattál, akkor itt az alkalom, hogy megmutasd, mire vagy képes!

Mit kell tenned, ha részt akarsz venni a pályázaton?

Írd meg egy maximum 3500 karakteres cikk formájában, hogy mit gondolsz az alábbi idézetről - majd küldd el nekünk a jelentkezes@she.hu email címre április 30-ig!

Oszd meg velünk, és a legjobb cikkeket megjelentetjük az oldalon!

Forrás: She.hu

Nyitókép: Shutterstock