Mi történik Budapesttel? Régen minden másképp volt...

És következetesen Pestnek hívják akkor is, ha Budán vannak. Ha nem tetszik nekik, költözzenek vissza, ahonnan jöttek! Rengeteget puffogtam ezen, aztán rájöttem, hogy a szülőváros szeretete regionális. Azokat a részeit szeretem, amikhez valamilyen emlék köt, vagy érzelmi szál fűz.

De például az egyik kedves barátnőm csak Pestet szereti, mert szerinte meg Budán nincs semmi érdekes. Nyilván, hisz őt semmi sem köti oda. Engem sem érdekel például Újpalota, Rákoskeresztúr vagy a Népliget, hiszen semmi sem köt oda érzelmileg. Azt szidhatják!

Ám bevallom, amióta elköltöztem kétszáz kilométerre, sokkal nagyobb nyugalomban élek. Azóta kész tortúrának érzem a budapesti életet - és nem bánom, hogy nem kell minden nap megbirkóznom vele. Köszönöm, Vidék, hogy megmentettél...

A vonaljegy tolvajtól...

Kezdem megérteni, hogy min akad ki az, aki vidékről jön. Leszállok a Népligetnél - vagy épp a Nyugatinál -, és ösztönösen magamhoz húzom a táskát, hogy ne raboljanak ki, amíg veszek egy jegyet az automatából. Hiába dugaszoltad el az aprópénzkiadót, öcsi, mert kártyával fizetek - mondom magamnak. De persze azt is szorongatni kell, nehogy ellopják.

A metróban lihegőtől...

A metróban az a lényeg, hogy ne vedd elő a mobilod, mert kitépik a kezedből. És ne létesíts szemkontaktust senkivel. Simán előfordulhat, hogy a szemben ülő vigyázzállásba vágja magát, és tíz centire az arcodtól rád lihegi, hogy van egy visszavonhatatlan üzleti ajánlata. Ám amint lefelé vándorol a tekinteted, észreveszed, hogy a kisujja körme három centi hosszú és koszos.

Az 1-es villamostól...

Az 1-es villamos a kedvencem. A legkedvesebbnek látszó átlagember is dönthet úgy, hogy meg akar ölni egy esernyővel - vagy mondjuk, felszállnak öten és molesztálni kezdenek. Persze nem fog segíteni senki. Nekem sem segítettek, amikor megtámadtak a Városligetnél. De ha busszal utazol, akkor se jusson eszedbe a kettes vagy négyes ülések belső felére ülni, mert melléd fog telepedni valami elmeháborodott - akinek vagy a két személyisége beszélget egymással, vagy Tourette-szindróma-szerűen harsogó üvöltéseket visz a csendes motyogásába.

A random, szexmentes állás ajánlatoktól...

De nem csak a tömegközlekedés veszélyes, simán buszra várni vagy sétálgatni is kész horror. Amikor legutóbb egy kedves srác megállt mellettem a fehér furgonjával, és lágy balkáni akcentussal szexmentes munkát ajánlott, igencsak összeszartam magam. Akkoriban katona voltam, így csak annyit mondtam, hogy szerintem a Honvédség nem díjazná az effajta másodállást.

A nyilvánosan önkielégítő pasiktól...

Budapesten már annyira hétköznapi dolgok ezek, hogy fel sem tűnt, amikor egy normálisnak látszó fiatalember szép csendben önkielégített mellettem. Ránéztem az ágaskodó szerszámára, majd az arcára, és tényleg csak annyi jött ki belőlem, hogy "Ne már. Szeretnék nyugodtan olvasni." És még ő nézett rám vérig sértve. Aztán szó nélkül leszállt. Pár héttel később küldte át anyám a linket, hogy körözik a fazont, mert állandóan az egyes villamoson segít önmagán...

Esküszöm, nem értem, mi történik a Fővárosban. Régen nem kellett attól tartani, hogy ha megállít valaki, biztosan szájon akar verni. Amikor én voltam fiatal, nem kellett félni, hogy bedrogoznak egy szórakozóhelyen - vagy attól, hogy éjszakai busszal kell hazamenni. Voltak gyanús alakok, de elvétve, nem ötpercenként egy. Most egy három-négy megállós szakaszra jut egy elmebeteg. Honnan jönnek ezek? Mi történik Budapesttel?

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock