Persze mind ismerjük azt a típust, aki valóban karóba húzná az összes férfit - vele jobb is megtartani a két lépés távolságot. De azért azt se felejtsük el, hogy a XX. század elején a szüfrazsetteket is elvetemült fanatistáknak nézték - csak mert szavazati jogot szerettek volna.
Rengeteg nő nézte fejcsóválva a munkásságukat, szóval, az is lehet, hogy még mi is valamelyest elnyomásban élünk, csak nem vesszük észre. Ahhoz viszont, hogy a nők is fontos gazdasági és politikai pozíciókat kapjanak, nem árt, ha érdekeltek is a témában. És ebben viszont még baromira le vagyunk maradva.
Valamelyik nap egy barátnőmmel cseverésztem telefonon, takarítás közben (próbáljátok ki, észre sem veszitek, és egy óra múlva ragyog a lakás). Szeretjük megvitatni a világ fájdalmát, az aktuális híreket, a mértékét, és azt, hogy merre is tart az emberiség. Megkérdezte, hogy hány nővel tudtam eddig ezekről komolyabban beszélgetni. Nos, rajta kívül eggyel. Ő is hasonló eredményre jutott. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak kevés barátnőnk van. Ő 12 órázik, én is húzom az igát - nincs idő megváltani a világot.
Úgy gondolom, hogy a fiatalabb generációknál már jobb a helyzet. Sokan felismerték, hogy a történelem során felhalmozódott tudás már két kattintással elérhető - és nem csak arra használják a netet, hogy vicces orosz videókat nézegessenek. Kár, hogy a többség mégsem fogja fel, mekkora kincs is ez - és ott ragad a Snapchat és a "hogy néznél ki öregen" alkalmazások dzsungelében. Jó, oké, elismerem: kell az agynak a kikapcsolódás is, de ha csak a szart nézed, akkor egy szobanövény is könnyen lenyom szájkaratéban.
Szóval, a helyzet szerintem javul, de csak lassan. És tényleg nem állt szándékomban elővenni az idősebb generációt, de nem tudok elmenni amellett, hogy a bulvároldalak javarészt belőlük élnek. És főleg a női olvasókból.
Szerintem az 50-70 év közti korosztály járt a legrosszabbul. Őket arra nevelték, hogy a napba a 8 órás műszak mellé még bele kell férnie a gyereknevelésnek és a házimunkának is. Hogy csak csicska munkád van? Az nem baj, a pénzt úgyis a férjed keresi. Ráadásul régen nem volt automata mosógép, mosogatógép meg pláne nem. Három gyerek meg a gyár, na, az volt!
Ilyen élet mellett nekem nemhogy a világ dolgairól nem lenne kedvem filozofálni, de azt sem tudnám megmondani, milyen évet írunk. Mégsem gondolom, hogy az idősebb korosztályt ne kellene kimozdítani a bulvárhírek, helyi pletykák és a szomszédok kukkolásának szentháromságából.
Másrészről, mi, fiatalok is tanulhatnánk tőlük, mert most őszintén: hányan főzik bele a szívüket-lelküket a vasárnapi családi ebédbe? Ja, és ők nem dobtak el mindent, amit 2 nap után meguntak - legyen szó emberről vagy tárgyról. Az ő fiatalságuk nem volt ennyire műanyagszagú.
Úgyhogy, amíg sok nőt még mindig nem érdekel, hogy mi zajlik körülötte a nagyvilágban, addig mégis milyen alapon várjunk változást? Van élet a szerelmes posztokon, a sarki bolton és a napi munkán túl is. Kicsit akarjunk már a színfalak mögé látni - vagy legalább saját véleményt alkotni.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.