Ha egy kislány elesik és sírva fakad, akkor általában megvigasztalják és hagyják, hogy kisírja magát. A kisfiúknak ezzel ellentétben sok esetben "csak" annyi jut, hogy ez "katonadolog, nem kell emiatt sírni".
Lehet, hogy ez a fenti példa túl általánosítónak tűnik, de szerintem ide vezethető vissza az, hogy sok férfi miért nem mer soha gyengének mutatkozni, sírni stb. Sokszor ugyanis bele sem gondolunk, hogy a napi szinten használt szófordulatoknak milyen pozitív vagy negatív hatása lehet a későbbiekben.
Mi kell a nőnek?
A férfi olvasókat itt el kell keserítsem, mert sajnos nem tudok egy mindenre kiterjedő listával szolgálni. Viszont abban biztos vagyok, hogy ha 10 nőt megkérdezünk, a biztonság, mint olyan, legalább 8-nál szerepelni fog a listán.
A biztonság is minden kapcsolatban más és más jelentéssel bír. Számomra például a biztonság fogalma alá tartozik az is, hogy tudom: ha a férjem valamit megígér, akkor az úgy lesz. Ha pedig mégsem, akkor időben szól, és meg tudjuk beszélni. De biztonságot adhat az anyagi stabilitás is - vagy ha tudod, hogy bármikor számíthatsz a másikra.
Női egyenrangúság ide vagy oda, szerintem mi, nők, még mindig úgy vagyunk bekötve, hogy szükségünk van/lenne támaszra. Ám az én olvasatomban ez a fajta támasz oda-vissza működik. Hiszen teljesen mindegy, hogy férfi vagy-e, vagy nő, olykor mindannyian elbizonytalanodunk az életben. És nem várhatjuk el, hogy a férfi legyen MINDIG magabiztos, megingathatlan szikla. Egy férfinak is ugyanolyan szüksége van egy társra, akire számíthat, aki előtt megnyílhat.
"Egy erős férfi nem sír."
Munkám során belefutottam már ebbe a mondatba. Az illető, akitől ez elhangzott, sokat hallotta ezt gyerekkorában. Nem célom fejtegetni pszichológiai szempontból ezt a történetet, hogy mi minek a következménye. Viszont az biztos, hogy ő nem szokott otthon panaszkodni a társának, mert úgy érzi, nem tűnhet gyengének. Nem sírhat, mert egy erős férfi ilyet nem csinál. Neki támasznak kell lennie, bármi áron. Jobban belegondolva, az illető egy szerepet játszik a párkapcsolatában - pedig legtöbbször a nők nem vágynak erre.
Próbálom elképzelni, milyen lenne az, ha folyamatosan erősnek "kéne" lennem. De egyszerűen nem megy. Képtelen lennék arra, hogy ne eresszem ki a gőzt, beszéljem ki magamból a problémáimat, vagy akár sírjak. Hogy ne legyek néha gyenge.
Egy ember - lényegtelen, hogy férfi vagy nő - nem tud folyamatosan minden terhet azonos szinten, egyedül cipelni. Azért, mert ember. Nem robot. Ember, hús-vér érzésekkel. A férfiak pedig sokszor azért nem beszélnek az érzéseikről, problémáikról, mert beléjük lett nevelve, hogy magukban oldják meg a dolgaikat, egyedül. Ne rinyáljanak, mert az béna.
Azt gondolom, ebben a helyzetben nekünk, nőknek is nagy felelősségünk van. Sokat segíthetünk azzal, ha hagyjuk megnyílni, panaszkodni, vagy akár dühöngeni is a párunkat. Az is lehet, hogy nem fog egyszerűen menni, mert az "erősnek kell lenni" minta már annyira beivódott, hogy szinte nem is képes levetkőzni magáról. De érdemes és kell is ezzel foglalkozni. Hiszen a cél az, hogy egy párkapcsolatban mindenki biztonságban, otthon érezze magát.
Mike Klaudia
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
