Lehet, hogy ez a fenti példa túl általánosítónak tűnik, de szerintem ide vezethető vissza az, hogy sok férfi miért nem mer soha gyengének mutatkozni, sírni stb. Sokszor ugyanis bele sem gondolunk, hogy a napi szinten használt szófordulatoknak milyen pozitív vagy negatív hatása lehet a későbbiekben.
A férfi olvasókat itt el kell keserítsem, mert sajnos nem tudok egy mindenre kiterjedő listával szolgálni. Viszont abban biztos vagyok, hogy ha 10 nőt megkérdezünk, a biztonság, mint olyan, legalább 8-nál szerepelni fog a listán.
A biztonság is minden kapcsolatban más és más jelentéssel bír. Számomra például a biztonság fogalma alá tartozik az is, hogy tudom: ha a férjem valamit megígér, akkor az úgy lesz. Ha pedig mégsem, akkor időben szól, és meg tudjuk beszélni. De biztonságot adhat az anyagi stabilitás is - vagy ha tudod, hogy bármikor számíthatsz a másikra.
Női egyenrangúság ide vagy oda, szerintem mi, nők, még mindig úgy vagyunk bekötve, hogy szükségünk van/lenne támaszra. Ám az én olvasatomban ez a fajta támasz oda-vissza működik. Hiszen teljesen mindegy, hogy férfi vagy-e, vagy nő, olykor mindannyian elbizonytalanodunk az életben. És nem várhatjuk el, hogy a férfi legyen MINDIG magabiztos, megingathatlan szikla. Egy férfinak is ugyanolyan szüksége van egy társra, akire számíthat, aki előtt megnyílhat.
Munkám során belefutottam már ebbe a mondatba. Az illető, akitől ez elhangzott, sokat hallotta ezt gyerekkorában. Nem célom fejtegetni pszichológiai szempontból ezt a történetet, hogy mi minek a következménye. Viszont az biztos, hogy ő nem szokott otthon panaszkodni a társának, mert úgy érzi, nem tűnhet gyengének. Nem sírhat, mert egy erős férfi ilyet nem csinál. Neki támasznak kell lennie, bármi áron. Jobban belegondolva, az illető egy szerepet játszik a párkapcsolatában - pedig legtöbbször a nők nem vágynak erre.
Próbálom elképzelni, milyen lenne az, ha folyamatosan erősnek "kéne" lennem. De egyszerűen nem megy. Képtelen lennék arra, hogy ne eresszem ki a gőzt, beszéljem ki magamból a problémáimat, vagy akár sírjak. Hogy ne legyek néha gyenge.
Egy ember - lényegtelen, hogy férfi vagy nő - nem tud folyamatosan minden terhet azonos szinten, egyedül cipelni. Azért, mert ember. Nem robot. Ember, hús-vér érzésekkel. A férfiak pedig sokszor azért nem beszélnek az érzéseikről, problémáikról, mert beléjük lett nevelve, hogy magukban oldják meg a dolgaikat, egyedül. Ne rinyáljanak, mert az béna.
Azt gondolom, ebben a helyzetben nekünk, nőknek is nagy felelősségünk van. Sokat segíthetünk azzal, ha hagyjuk megnyílni, panaszkodni, vagy akár dühöngeni is a párunkat. Az is lehet, hogy nem fog egyszerűen menni, mert az "erősnek kell lenni" minta már annyira beivódott, hogy szinte nem is képes levetkőzni magáról. De érdemes és kell is ezzel foglalkozni. Hiszen a cél az, hogy egy párkapcsolatban mindenki biztonságban, otthon érezze magát.
Mike Klaudia
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.