"Jószándékú" kérdések, amikkel földbe döngölöd a szingliket!

- Van már valakid?

- Nem akarsz férjhez menni?

- A társkeresőn próbálkoztál már?

- Gondolkodtál már a gyerekvállaláson?

- Nem futsz ki az időből?

Alapvetően a nagy többség toleráns, mosolyogva válaszol, de egy bizonyos életkor felett ezek a kérdések dühössé és ellenségessé teszik az embert. Megkockáztatom, hogy alkalmanként nagyon fájnak is. Hiába akar jót a kérdező, tudjuk: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. A kérdésekhez általában társulnak még banális és elcsépelt közhelyek, mint például:

- Annyira szerethető vagy, biztos jön az igazi.

- Járj gyakrabban társaságba, hátha...

- Mosolyogj, a férfiak szeretik a mosolygó nőket.

- A felhők felett mindig kék az ég, rád is vár valaki.

- Sok rossz után eljön a te időd, érzem.

És így tovább.

És akkor most néhány fontos adalék:

- Több nő él a Földön, mint férfi, így lehet, hogy az illető sosem találkozik a párjával.

- A nagyvárosban élő szingli nők száma kétszerese az egyedülálló férfiakénak. Természetesen minden közegnek megvan a maga sajátossága. Vidéken kicsi a merítés, főleg, ha egy elszeparált faluról beszélünk. A nagyobb városokban meg pont az van, hogy több az egyedülálló nő, mint a férfi.

- Van olyan nő, aki nem szeretne se férjet, se gyereket. És nem azért, mert leszbikus, hanem mert egyszerűen nem fér bele az életébe, nem a családanya szerepet képzelte el magának. Attól, hogy nincs se férje, se gyereke, még pont ugyanolyan tagja a társadalomnak, mint akinek van. És attól még, mert valaki nem a megszokott módon éli az életét, még lehet boldog. Előszeretettel sütik rá a harminc, negyven feletti nőkre, hogy karrieristák. Igen, vannak köztük ilyenek is. Meg olyanok is, akik lelkiismeretesen dolgoznak, munka után a hobbijukkal foglalkoznak, és nem hiányzik belőle a gyerek meg a férj. Attól, hogy nem megy férjhez, még lehet társa, akivel tartalmas életet él. És ehhez még az sem kell feltétlenül, hogy együtt éljenek. Nem egyformák az emberek.

- Szép számmal vannak olyanok, akiknek nem lehet gyereke, de ezt nem biztos, hogy a kérdező orrára szeretnék kötni. A gyerek téma sok embernél kiveri a biztosítékot, érthető módon, mert ez a legbensőbb magánügye.

- Az a tábor is nagy létszámú, akiknek sajnos - különböző okokból - nem jön össze a baba, hiába próbálkoztak. És így is lehet, hogy ostorozza magát a kudarc miatt, a kérdező pedig további lelkiismeret-furdalást okozhat a tapintatlanságával.

- Súlyos traumákat cipel a kérdezett, amiket nem tudott még feldolgozni. Sőt, lehet, fel sem ismerte, hogy neki ezzel dolgoznia kellene.

Ugye? Ezek sokszor eszünkbe sem jutnak, csak kimondjuk, amit gondolunk. Úgyhogy javasolnám, hogy mielőtt bárki kiejti a fentieket a száján, előbb gondolja végig, milyen építő jellegű mondattal tud segíteni a másiknak. Lehet, nem kell hozzá sok, csak kérdezze meg, hogyan érzi magát. Jól van-e, és élvezi-e, hogy egyedül van? Amennyiben a felek között olyan a viszony, a másik vélhetően megnyílik és őszintén elmondja, hogy épp hol tart, mi van vele.

Ha megkapja a figyelmedet, többet segítesz neki, mintha közhelyeket puffogtatsz, amikkel amúgy is tele a padlás. Nem szégyen azt mondani, hogy átérzem, mennyire nem jó ez neked, és itt vagyok, ha beszélni szeretnél róla. A megszólított hálás lesz, hogy végre valaki nem a tutit akarja neki megmondani.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock