Vedd észre a jeleket még a szakítás előtt!

Szerintem nincs ma olyan ember, akinek a családjában vagy baráti körében ne történt volna olyan szakítás, amire senki sem számított. Akiket álompárnak tartottak, majd egyszer csak villámcsapásként ért mindenkit a hír, hogy szakítottak, elváltak. Szinte egyik napról a másikra.

Miért szakítanak az álompárok?

Ahogy a felszedett kilók sem kúsznak fel egy hét alatt, úgy egy hosszú párkapcsolat sem ér véget csak úgy. De mi is lehet az ilyen történések mögött?

Szürke, téli hétköznapok, reggeli rohanás, a dugóban araszolás. A feleség gondolatai ezerfelé szakadnak, hogy a munka rendben menjen és a gyerekek szülinapi bulija is tökéletes legyen. Úgy érzi, szétszakad, hogy ennyi mindent kell egyedül intéznie. Közben a férj is dolgozik reggeltől estig, és örül, ha este marad még egy kis ideje a gyerekekre is. Amikor vége a napnak, és csak ketten vannak, alig beszélgetnek, tőmondatokban elmondják, mi történt aznap, de nem esik szó mélyebb dolgokról. Senki nem tudja, mi van a másik fejében.

A következő napok, hetek ugyanígy telnek, a feleség egyre nehezebben bírja, hogy mindent egyedül intézzen, majd egyszer csak kibukik belőle. Egy békésnek induló vacsora közben a férje megkérdezi, hogy van-e otthon majonéz. Ezen a kérdésen a feleség teljesen kiborul. Hogy miért kell neki mindig egyedül intézni a bevásárlást? Miért ő szervezi a családi programokat? Miért ő főz folyton? Miért nincs, aki segítene elvinni a gyerekeket a különórára?!

Megfagyott a hangulat, a férj csak ül csendben és nem érti, mi is történik. Nem érti, hogy miért van ez. Hiszen ő mindig mondja, hogy osszák el az intézni valókat, a felesége az, aki erre mindig nemet mond. Akkor most miért borult ki? Miért akar mindent egyedül megoldani, ami láthatóan nem megy és nem is elvárás? Ő hiába próbálkozik, hogy besegítsen a teendőkbe, a felesége nem hagyja neki. Ehelyett mártírkodik.

Forrás: Shutterstock

Mi erre a megoldás? Kinek hol van a felelőssége? Egyáltalán, merre érdemes elindulni?
A feleség, ha igazán magába néz, rá fog jönni, hogy amikor gyerek volt, az anyukája túl keveset foglalkozott vele. Azt szerette, ha önálló és nincs vele sok "baj". Arra rendezkedett be, hogy csendben, nyugodtan tegye a dolgát és ne okozzon nehézséget senkinek.

Ne kérjen segítséget, hanem oldja meg a problémáit egyedül. Ő így nőtt fel, és felnőttként is ezt a mintát követi: "Mindent egyedül kell megoldani." De egyszer eljön az a pont, amikor már egyszerűen nem megy tovább. Ám még mindig nem kér segítséget, csak kitör belőle a feszültség. Közben a másik fél értetlenül áll a helyzet előtt. Ő szívesen segítene, de nem tud.

Azt gondolom, hogy a fenti példa elég tipikus. Sokszor már csak a dolgok következményeivel szembesülünk, de az igazi okok valahol mélyen lapulnak. Ha hasonló helyzetben vagytok, mindenképpen szánjatok időt arra, hogy végiggondoljátok és értelmezzétek, mi is történik valójában veletek és a társatokkal! Beszéljétek meg nyíltan, őszintén, ezzel is elindulva egy közös, új megoldás irányába!

Egy szakítás nem fogja megoldani a problémát, csak megszünteti azt. A probléma maga ugyanúgy megmarad, maximum más embert keres a feleség ahhoz, hogy a más jól ismert - ő mindent egyedül csinál rendszert -, újra üzemeltetni tudja. Így a kör kezdődik elölről.

Mike Klaudia

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek