Néha egy férfi is majdnem belehal a szerelembe!

Túl sokat vártam, túl sok időm elfecséreltem abban a hiszemben, hogy mégiscsak visszajössz hozzám, és folytatjuk azt, amit olyan szépen elkezdtünk. Már nem is azt sajnálom a legjobban, hogy szakítottunk.

Hanem azt, hogy ostoba módon azt hittem, lesz még olyan, hogy egy párost alkotva, kéz a kézben fogunk élni... Már nem várok csodára, már nem hiszek abban, hogy eljön a nap, amikor újra megérkezel.

Ha egyszer mégis úgy érzed, hogy hiányzom és keresnél, már nem ott leszek, ahol hagytál. Kimásztam az útszéli árokból, ahova löktél, talpra álltam, és elindultam visszafelé. Na, nem oda, ahol még együtt voltunk - annál jóval korábbi időbe utaztam vissza.

Megkerestem magamat, mert a közös történetünkben én valahol elvesztem és szétestem. Most még sehol nem tartok, de bízom benne, hogy rálelek a nyomra, és ha azon elindulok, meglesz, amit keresek. Azt az egyet tudom biztosan, hogy így nem lehet, nem szabad tovább élni, mert az örök várakozás egyenlő az életem és az időm eltékozlásával. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a sírig vágyakozzam rád. 

Nagy fájdalom ért, amikor elhagytál, de az életem nem ért véget. Csak a kapcsolatunk halt meg, amit együtt hoztunk létre, együtt voltunk benne boldogok egy ideig, aztán együtt is öltük meg.    

Próbáltam megjavítani, de egyoldalú küzdelem volt, amit fel is adtam, mert belefáradtam az egészbe, és inkább elengedtelek, mielőtt túl sok erőmet elvette volna a harc.

Forrás: Shutterstock

Nem várhatok tovább, mennem kell. Menni is akarok. Egyelőre mindegy, hová, csak el onnan, ahol kiraktál, mint egy kivert kutyát, és azt mondtad, hogy visszajössz értem. Vártalak sokáig, túl sokáig... Aztán rájöttem, hogy neked eszedben sincs visszafordulni, de még visszanézni sem.

Szívem szerint hagytam volna, hogy ott emésszen el a búbánat, ott égessen el a tűz, amit az irántad érzett vágy szított, táplált, de aztán végül megjött az eszem, és felébresztette bennem az életösztönt. Rám kiáltott egy hang belülről: "Szedd össze a maradék erődet, állj fel, és tűnj el végre onnan, ahol már semmi keresnivalód nincs! Már nem érdekled azt, aki egykor szeretett, már nem te vagy a vágyai célpontja, álmai megvalósítója. Engedd el, és menj te is tovább!"

Rájöttem, hogy nem kell az egész utat látnom magam előtt, elég, ha a következő kanyarig vagy útkereszteződésig nézek előre. A lényeg, hogy higgyek magamban és abban, hogy van erőm nélküled élni. Ha elhiszem magamról, hogy elég erős vagyok a folytatáshoz, akkor az első és legfontosabb lépést már meg is tettem...

Sokáig fetrengtem a kíntól a porban, de ez már múlté. Ha esetleg visszafordulsz és keresnél, már hiába teszed... Új útra léptem, és nem is fogok megállni rajta, míg meg nem találom azt a helyet, ahol boldog és önmagam lehetek.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek