Szenteste kellett megtudnom, hogy megcsaltál.

Tavaly ilyenkor még boldog voltam. Boldog voltam, mert melletted különlegesnek éreztem magam, sőt, képes voltam elfogadni a hibáimat, a gyengeségeimet. Egy napsütéses májusi reggelen felvetetted az összeköltözés kérdését, én pedig nagy örömmel mondtam igent.

Kibéreltünk egy nagyobb lakást, hogy ne legyen zsúfolt, kényelmesen elférjen benne minden. Itt kezdődött el a közös történetünk, és naivan azt hittem, hogy happy enddel végződik majd - de épp az ellenkezője történt. Pedig mennyire vártam a szentestét, mennyire akartam, hogy minden tökéletes legyen! A kedvenc ételeidet készítettem el, becsomagoltam egy gyönyörű dobozba az ajándékodat, és felvettem egy tűzpiros ruhát, ami tele volt flitterekkel.

Épp indultam volna a konyhába, hogy berakjam a kacsát a sütőbe, és nekilássak a köretnek, mikor az étkezőasztalon pittyegni kezdett a telefonod. Vadul, követelőzve, válaszra éhezve. Nem szoktam belenézni a másik mobiljába, távol áll tőlem a drámázás, a féltékenykedés, de akkor, ott valamiért rossz előérzetem támadt. Amikor megláttam a félreérthetetlen üzenetváltásokat a kolléganőddel, egy pillanat alatt minden összeomlott bennem.

Zokogni kezdtem a sokkhatástól, szédelegve kapkodtam levegő után, és minden porcikámon áthatolt a fájdalom. "Hogy tehetted ezt? Hogy tehetted ezt velem?" - ordítottam fel hangosan. Visszacsengtek a mondataid a fülemben, hogy azért nem mész el a céges karácsonyi partira, mert rohadtul utálod az ilyen kötelező programokat. Erre kiderül, hogy mégis ott voltál.

Ott voltál, és annyira jól érezted magad, hogy lefeküdtél egy nálad harminc évvel fiatalabb nővel. Azt a szenvedélyt és harmóniát, amiről azt hittem, tényleg létezik, amit egymásban találtuk meg, egyetlen pillanat alatt tönkretetted. Te is olyan hitvány ösztönállat vagy, mint a többi férfi? Ez a kérdés zakatolt a fejemben, amíg be nem léptél az ajtón.

Forrás: Shutterstock

Rákérdeztem az üzenetekre. Persze mindent tagadtál, aztán összefüggéstelen monológba kezdtél a buliról - ami csak olaj volt a tűzre. Talán máshogy alakultak volna a dolgok, ha őszintén bevallod, hogy félreléptél, de te próbáltad elhitetni velem, hogy semmi sem történt köztetek. Szép kis karácsonyi meglepetést kaptam tőled, mondhatom. Tönkretetted három év bizalmát, három év hitét, és három évnyi boldogságot dobtál ki a kukába a gerinctelenségeddel.

Amit műveltél, több volt, mint hűtlenség. Elárultál engem, elárultad a kapcsolatunkat, és elárultad a jövőnket is. És innen nem volt visszaút. Nehéz hetek következtek, túl kellett jutnom a fájdalmon, amit okoztál nekem. A barátaim segítettek visszaköltözni a lakásomba, és ezzel végleg lezártam életemnek ezt a fejezetét.

Azóta épp egy év telt el. Szinte hihetetlen, de már megint decembert írunk. Fényárban úsznak az utcák, a terek, és mindenki lázasan készül az ünnepekre. De bennem nincs izgatott és örömteli várakozás, és az egész ünnepesdit valahogy nagyon hamisnak érzem. Legszívesebben átaludnám ezt a néhány napot.

Újra és újra felbugyognak az emlékek, amik haraggal, csalódással, szomorúsággal árasztják el a szívemet. Hiába akarom, nem tudom megsemmisíteni, nem tudom kitörölni ezeket a gondolatokat. Reményvesztett vagyok és letört. Ha az a férfi, akit imádtam, akire felnéztem, képes volt megcsalni pont KARÁCSONYKOR, akkor hogyan higgyek ezután a szerelemben?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?