Kisokos panellakóknak - Avagy hogyan ne legyél élhetetlen idióta!

Kedves lakótársak! Bármennyire is külön-külön lyukakban élünk, bizony mi egy nagy közösség vagyunk. Lakótársak. Sokan azonban ezt elfelejtik, és úgy viselkednek, mintha csak egy tanyán lennének, ahol a következő szomszéd minimum 3 dűlőre lenne. Nos, hadd világosítsalak fel benneteket!

A falak rohadt vékonyak!

Bizony, még azt is hallom, ha egy ízesebbet böfögsz. Így kérlek, könyörgöm, ne kezdj el hajnalban üvölteni az asszonnyal, hogy miért nincs kimosva a munkás ruhád - mert az én szemem is úgy pattan ki, hogy szinte haptákba vágom magam az ágyban. Mire nagy nehezen visszaaludnék, természetesen felébred Petike.Áldott jó Petike, aki 0-24-ben sír. Mit sír? Üvölt, visít, hisztizik, és szó szerint csapkodja magát a földhöz. Milyen szerencse, hogy épp felettünk laknak...

Be kell látnom, hogy ez a reggelem is el van cseszve. Elmászok a mosdóig, még félálomban bóbiskolok, amikor olyan vízcsobogás zúdul a falakban, hogy hirtelen azt hiszem, mindjárt elvisz egy cunami. Ja nem, csak valamelyik szomszéd épp lehúzta a WC-t. Privát szféra kipipálva. Persze tudom, erről senki sem tehet, de egy kialvatlan éjszaka után ez a tény nem hat meg.

Veszek egy mély levegőt, és beslattyogok a konyhába, hogy vénásan adagoljak egy kis kávét. Hátha azzal sikerül átvészelni ezt a csodálatosnak nem épp nevezhető reggelt. Miután beüt a cucc, összekapom magam, és elindulok dolgozni. Vagyis indulnék, de a közös tárolóban Gizi néni megint az én biciklimre pakolta a saját cuccait. Káromkodok, és lepakolom róla, amit az öreglány oly nagy gondossággal odabiggyesztett.

Még egy cetlit is hagyok neki, hogy "Ne tessék már minden reggel szívatni engem, mert így is agyvérzésközeli állapotban vagyok." A többit nem írom le, mert nem szabad - meg amúgy is csúnya lenne egy nénit elküldeni a bús, büdös...

Forrás: Shutterstock

Délután meggyötört testtel és elhalt lélekkel jövök haza a munkából. Egy átlagos nap volt csupán. Felérek a lakásba, leülök a kanapéra, és élvezem a csendet. De csak egyetlen pillanatig, amikor is nyílik az ajtó valamelyik szomszédnál, és üvöltő kisgyerekek hada zúdul lefelé a lépcsőházban. Már csak röhögök a saját nyomoromon, és nekiállok vacsorát készíteni.

Közben azt tervezgetem, hogy akkorát fogok aludni, amilyet még nem látott a világ. Ez a tervem akkor dől meg, amikor a szomszéd este 9-kor max hangerővel nyomatja Kis Grófót, és még énekel is mellé. Egy másik szomszéd pedig bekapcsolja a mosógépet. Valószínűleg ytong téglákat moshat, mert a gép olyan mértékben csapkodja magát a földhöz, hogy csoda, hogy nem szakítja át a plafont. Valaki felettem pedig pont aktuálisnak érzi, hogy leüvöltse a pasija fejét. Anyázás, sírás, ajtócsapkodás.

Talán 11 körül elcsendesedik mindenki, kivéve Manyi nénit. Vagyis a TV-jét. Kicsit nagyot hall a szentem. Persze ő már órák óta alszik, csak úgy marad a TV, így én is élvezhetem a Duna Tv változatos műsorait, ha akarom, ha nem. Mindegy, érzem, hogy átjár a zen, hívogat a harmónia szigete. Mindjárt meglesz a hőn áhított alvás. Kb. 5 perce aludhattam el, amikor a kutya megnyalja a talpam. Pisilnie kell...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek