Kedves szomszéd! Ha valakit utálok, akkor az te vagy!

Hosszú panelban töltött éveim alatt alig vártam, hogy megszabaduljak a szomszéd lakásból átszűrődő zajoktól, a vasárnap reggeli zongorázásoktól, a lépcsőházi vircsaftoktól.

A liftajtó csapkodástól, a felettünk lakó dübögésétől, a rendszeres elázásoktól, fúrásoktól, kalapálásoktól, féktelen éjszakai buliktól. Alig vártam, hogy végre elköltözzünk egy meghitt, madárcsicsergős kertvárosi utcába, ahol - néhány dolgát jól végző házőrző kutya ugatásán kívül - semmi nem veri fel majd a csendet. Biztos voltam benne, hogy a papírvékony falaknál rosszabb nem jöhet, hogy a mindent figyelő néninél kellemetlenebb szomszédom már nem lesz.

Ám mióta téged ismerlek, tudom, hogy a csendes környék nem egyenlő a békéssel. Sőt, a csendes környék igazából nem is csendes. Mert te úgy gondolod, drága szomszéd, hogy minden vasárnap lehet fűrészelni, flexelni, csak mert neked akkor jó. Úgy gondolod, hogy jogod van azt csinálni, amit akarsz: permetezni, mikor a gyerekek kint játszanak, vagy követ vágni, mikor szülinapi gyerekzsúr van a kertben.

Nem értem, miért hiszed, hogy megengedheted magadnak, hogy anyukám halálát kívánd, csak mert olyat cselekedtünk, ami szerinted nem helyénvaló. Kiemelem a "szerinted" szót, mert sosem kérdeztél meg minket arról, miért teszünk bármit is, te csak kérdés nélkül bunkó vagy.

Igen, elegem van már a folytonos kekeckedésből. Neked még házőrző sem kell, annak ott a feleséged, aki azonnal kint terem a kapuban, ha csak egy pillanatra is megáll valaki a házatok előtt. Sőt, akkor is kint terem, ha valaki a mi házunk előtt áll meg.

Tökélyre fejlesztettétek az apró bosszantásokat, mint például a házunk falának locsolását, melyet kerti munkának álcáztok. Vagy a szombat reggeli szőnyegporolást, ami persze csak a kötelező szombati takarítás része, és kizárólag csak reggel 6 és 7 óra között lehet végezni. De közben elvárjátok, hogy mi lábujjhegyen járjunk.

Forrás: Shutterstock

 

Tudom, apróságoknak tűnő dolgok ezek, hiszen a panel mindennapos bosszúságaihoz képest talán semmiség, ha néha fúrnak, faragnak, fűrészelnek. Mégis, sokkal szomorúbb ez a fajta szomszédi viszony, mint a paneles, hiszen itt pontosan tudom, ki bosszant és miért teszi. Tudom, hogy bosszúból nem engeded meg, hogy a házunk falán lévő klímát kitisztíttassuk a kerteden keresztül - és büszke vagy rá, hogy ezt megteheted.

Én viszont szomorú vagyok, hogy embereknek boldogságot okoz más kára. És szomorú vagyok, mert nem azért bosszantó a szomszéd, mert papírvékony falak választanak el tőle, és kénytelenek vagyunk így élni, hanem azért, mert makacs, önző, rosszindulatú és gonosz ember.

Amióta madárcsicsergős kertvárosi utcában lakunk, rájöttem, hogy a kertvárosi rossz szomszédnál nem nagyon van gonoszabb. A kertvárosi szomszéd kertet savaz drónnal, hogy legyen panorámája, megmérgezi a kutyádat, átdobja hozzád az üres gázpalackot, elkapja és levágja a kakasodat, üvölteti a nótarádiót egész nap, vagy más furfangosnál furfangosabb gonoszságokat eszel ki ellened.

Szóval, vigyázzatok a rossz kertvárosi szomszédokkal...

 

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?