Csókolj hevesen egy életen át!

A lány a párjára pillantott, akit az őszi napsugarak különleges fénnyel öleltek körbe, és elmosolyodott. Lelke megtelt boldogsággal, mert a mozgó falevelek közt átszűrődő csillogás tökéletesen tükrözte szerelmük elmúlt tizenkét évét.

Egy folyton változó, mindig megújuló kapcsolat volt az övék, olyan különleges kötelék, amelyhez minden nap hozzátett valamit. Sosem lehetett megunni, vagy hátradőlni, hogy "oh, ezt már ismerem", hiszen, ami ismétlődött, akár egy mozdulat, tekintet vagy ölelés, az sem vált unalmassá, megszokottá. Sokkal inkább biztonságot adó, megrendíthetetlen alappá.

Mindketten ugyanolyan csillagjegyben születtek, mégsem lehettek volna ennél különbözőbbek: a lányt egy folyton izzó vulkán éltette, míg a párja egy halkan csörgedező patakhoz hasonlított. Egyikük állandóan rohanni akart, másikuk inkább a négy fal között szerette eltölteni a hétvégéket. A szerelem mégis pontosan tudta, melyik szívekbe költözzön be tizenkét évvel ezelőtt, kik azok, akik az összes különbözőségük ellenére is tökéletesen tudják majd egymást szeretni. És ezt az érzést megbecsülve egy boldog életet élnek majd le egymás mellett.

Nem volt titkuk, nem vették természetesnek a másik jelenlétét - és nem ringatták magukat abban a tévhitben, hogy ahogyan régen volt, úgy jó lesz továbbra is. Megértéssel fogadták a másik fejlődését, hiszen tudták, mindenki változik. Ahogyan a magból is először csemete lesz, majd pedig fa, úgy az emberek sem maradnak ugyanolyanok.

Forrás: Shutterstock

Annyit tettek csak, hogy ráhangolódtak egymás rezgésére, finoman kimutatva szerelmüket. Volt, hogy hevesen csókoltak, máskor finoman öleltek, aztán szenvedélyesen szeretkeztek. Mindezt nem kellett tanulniuk, egyszerűen csak figyeltek egymásra, és a szerelmük megmutatta számukra a helyes utat. Soha nem veszítették el a másikba vetett hitüket, még akkor sem, amikor a munka vagy egyéb elfoglaltság miatt kevesebb idejük volt egymásra.

Tudták, hogy hiába ismerik egyre jobban a másikat, hiába töltöttek el heteket, éveket együtt, ez nem jelenti azt, hogy ugyanúgy kell vagy lehet egymást szeretni. Talán ez az, amiben különböztek másoktól.

Azoktól, akik velük ellentétben nem veszik észre, hogy csak megszokásból mondják ki: szeretlek, rutinból vesznek virágot az évfordulóra, vagy mennek el a kedvenc éttermükbe. Nem mernek változtatni, mintha az egyértelműen rosszat jelentene. Ha viszont nincsen akarás, akkor fejlődés sem.

A lány az őszi napsütésben becsukta a szemét, és hálát adott az elmúlt tizenkét évért. Nem volt benne sem félelem, sem bizonytalanság a továbbiak miatt. Tudta, hogy a mögöttük lévő idő nem a szerencse vagy a véletlen műve, ez a biztos tudat pedig boldogsággal töltötte el a jövőt illetően. Egyik ősz sem ugyanolyan, mint amilyen az előző volt, és ők is mások lesznek egy év múlva. De az biztos, hogy a szerelmük ugyanolyan erős lesz, mint amilyen most.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?