Luxusban élek, de ára van: a férjem megaláz és levegőnek néz!

Mit lehet, szabad vagy kell eltűrni azért, hogy cserébe anyagi biztonságban, jólétben, esetleg luxusban élhessünk? Egy baráti társaságunk tagja, aki több mint húsz éve él együtt a férjével, egy összejövetelen arról mesélt, hogy milyen az élete a férje mellett.

A párjának jól menő vállalkozása van, aminek köszönhetően igencsak nagyvonalú életet élhetnek. Minden évben többször elmennek egzotikus utazásra, télen kétszer síelni. Azt gondolná az ember, álomélet lehet az övék. Aztán, ahogy megivott két-három pohárka bort, oldottabb lett, és peregni kezdett a nyelve.

Azt mondta, hogy nem panaszkodhat a férjére semmi miatt, hiszen minta apa, bőven ad haza pénzt, és megint meglepte egy autóval. Eddig jutott a dicséretben - majd nagy levegőt véve folytatta, és ekkor már nem tartotta titokban a kapcsolatuk árnyoldalait sem.

A férje ugyanis rengeteget dolgozik azért, hogy előteremtse az anyagi javakat, ami miatt sokszor fáradt és ingerlékeny, mire este hazaér. Ilyenkor jobb, ha nem is szól hozzá, ha pedig netán mégis beszélgetést kezdeményez, akkor félvállról odavetett válaszokat kap.

Az összebújás sincs már náluk napirenden, semmi gyengédség vagy udvarlás. Pedig Éva egy csinos nő - legalábbis régebben nagyon szemrevaló volt, mostanra viszont nagyon is látszanak rajta az ivás jelei... A délutánjai unalmasak, a gyerekek már kirepülőfélben vannak, így ők nem kötik le az idejét. Takarítással, kertészkedéssel nem kell - nem is szabad - foglalkoznia, mert a férje alkalmazottakat tart, hogy a feleségnek erre ne legyen gondja. Legalábbis azt mondja, hogy ezért - de inkább arról van szó, hogy mintakertet, kirakatszerű házat szeretne, hiszen csak a külsőségeknek él.

Forrás: Shutterstock

Egy héten kétszer meglátogatják az üzleti partnerei, ott esznek-isznak nála, közben pedig fontos dolgokról beszélgetnek. Évának ilyenkor fel kell vennie a mintafeleség álarcát, és jó pofát kell vágnia az egészhez. Azt mondja, sokszor elgondolkodott már azon, hogy ki kellene lépni ebből a bolondok házából, de nem tudta, nem merte megtenni. Eleinte azért nem akart válni, mert a gyerekek még kisebbek voltak, most pedig, hogy lassan elhagyják a szülői házat, megintcsak nem akar változtatni az életén.

Mindig arra jut, hogy végül is jó élete van, sok ember veszi körül, luxus körülmények között él, és olyan helyekre is elutazhat, amikről mások álmodni sem mernek. Igaz, hogy szinte minden nyaralásra társasággal mennek, így ott sincs nyoma a romantikázásnak, inkább csak buliznak hajnalig. Mostanra eljutott odáig, hogy már nemcsak a bulikon, hanem napi rendszerességgel nyúl a pohár után. Így nem gondol rá, hogy valójában milyen magányos.

Ő is, mint sok más nő, kislányként olyan férfiról álmodott, aki mellett hercegnő lehet, aki szereti, tiszteli, becsüli, törődik a testével és lelkével egyaránt. Sajnos ez a férjére nem mondható el: nem figyelmes, nem gyengéd, nem érzelmes. Egy vérbeli macsó, aki ugyan eltartja a családját, és kiemelkedő körülményeket biztosít, de soha nincs ott, amikor kellene.

Ráadásul sokszor beszól a feleségének, és kritizálja. Amikor a vendégek megdicsérik a vacsorát, akkor is csak annyit mond: "Ugyan már, étteremből rendelve..." Ezek után nem csoda, hogy Éva önbecsülése a béka feneke alá süllyedt, és az sem, hogy az alkoholban keres vigasztalást. Léphetne, ha akarna, ha merne, ha összeszedné magát, és lemondana a luxus életről - de nincs elég ereje hozzá.

Éva történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?