Én nem leszek az a nő, aki megkönnyíti az életed!

Én nem leszek az a nő, aki nem köt kompromisszumot egy kapcsolatban, és nem akarja boldognak látni a párját! Ám az a nő sem leszek, aki a saját igényeit, álmait, és vágyait minduntalan a másik mögé sorolja - mert állítólag ez a nők feladata...

A nők „feladata" ebben a világban nem csak annyi, hogy lessék a párjuk kívánságát, hiszen, ha mindig csak őket nézik, akkor, hogy lehetnének boldogok? Így hogyan hozhatnának boldogságot a párkapcsolatukba? Lesni kell a főnökök kívánságát, hiszen lassan már csoda számba megy olyan munkahelyet találni, ami összeegyeztethető a családdal.

Lesni kell a gyerek kívánságát, mert amikor megszültük, kimondatlanul erre is felesküdtünk. Miért kellene még egy önálló, felnőtt ember mögé is beállni nap mint nap, csak azért, mert a társadalom valahol ezt várja el - és adott esetben a férfi is?

Önzőség ez a gondolat? Meglehet. Akkor önző vagyok. De meg akarom élni saját magamat is, mint embert és mint nőt - egy olyan társ oldalán, aki partner mindezekben. És tudod a legtöbbször még csak nem is 50-50% ot akarunk... Viszont a nullánál mindenképpen többet.

Én nem leszek az a nő...

Aki titkolni akarja a rossz érzéseit, a fájdalmát, és eljátszani, hogy vidám, jókedvű, amikor adott esetben ez nem igaz. A párunk előtt miért kellene megjátszani magunkat? Nem is akarom és nem is tudnám - bármennyire is kényelmes lenne ez számodra. Az életben nem minden szép és jó, és ha szeretsz, amikor mosolygom, szeress akkor is, amikor keserűség van bennem és fájdalom. Sajnos ezen legtöbbször a másik nem tud segíteni, neked sem ez a feladatod, csek ne vedd magadra a rossz napjaimat!

Forrás: Shutterstock

Egyszerűen csak légy a támaszom, állj mellettem, ahogy ezeket én is megteszem érted! És várd ki türelemmel, hogy újra jóra forduljanak a dolgok, és én is! Várd ki anélkül, hogy arra kényszerítenél, hogy megjátsszam magam! Egy átlagos nőt választottál párodnak, nem pedig egy színésznőt.

Én nem leszek az a nő...

Aki, ha balhé van, nem mer kiállni magáért, és nem meri elmondani a gondolatait, mert attól fél, hogy még olajat önt a tűzre. Igen, néha kemény vagyok, de ezt tudtad akkor is, amikor megismertél. Nem volt ez probléma akkor sem, ne legyen hát most sem, amikor a kapcsolatunkról van szó! Még akkor sem, ha (bármennyire is szeretnél) engem nem mindig tudsz kedved szerint terelgetni, mint ahogy másokat. Szerinted a konfliktuskerülés egy megfelelő módja az életnek. Még akkor is, ha a problémák nincsenek megoldva, csak el vannak ásva. Miért kellene ebben egyetértenem veled?

De nem, én nem leszek az a nő sem, aki nem akarja megoldani a problémákat, aki emiatt nem mer belemenni kényes beszélgetésekbe, csak azért, mert kellemetlen és talán jobb volna hagyni, hogy hátha megoldódnak maguktól. Tudod kevés probléma oldódik meg magától, és ezt azért már elég sokan tudják. És azt is, hogy azért, hogy megoldódjanak, néha csatákat kell vívni, egyezségekre kell jutni.

Lehetőleg még azelőtt, hogy a gondok berágják magukat az ember életébe és a kapcsolatába. Ezeket nem szabad elhallgatni, eltusolni, hiszen mitől fejlődhetne két ember egysége, ha nem attól, hogy közösen keresnek megoldásokat?

Biztosan nem könnyű neked sem. Tetszik az élethez való határozott hozzállásom, hogy nem kell féltened, hiszen megállok én a két lábamon ha kell, ám mennyivel jobb volna egy terelhetőbb, sok esetben kezelhetőbb nő, nem igaz? Erről előbb kellett volna döntened, még azelőtt, hogy elültettél bennem egy jövőképet, álmokat és vágyakat. Persze még mindig dönthetsz! Dönthetsz arról, hogy választasz magadnak egy szelídebb teremtést, vagy engem próbálsz szelídíteni szeretettel, törődéssel, odafigyeléssel és mindkettőnk számára megfelelő egyezségekkel...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?