Anyám sötét múltja tönkretette az életemet!

A férfi rég magába zárt egy hatalmas titkot, melyet harminc éven át őrzött, és soha senkinek nem mondott el. Egész életében menekülni próbált előle, de nem sikerült. Hiába nősült meg húsz évesen, lett apa huszonegy évesen, a lelke folyton fájt.

Ez pedig hol düh, hol harag, hol pedig mélységes szomorúság formájában öltött testet. Állandóan hajtotta valami, egyik munkahelyről a másikra ment, ha otthon volt, elvágyódott, ha pedig távol volt, haza kívánkozott.

Talán azt az embert kereste mindenütt, akinek végre elmondhatja, mi nyomja a lelkét. Nem volt egyetlen önfeledt pillanat az életében, amely elfeledtethetné vele azt, amit gyerekként látott, és ami meggátolta abban, hogy boldog ember lehessen belőle.

Mert úgy nőtt fel, hogy őszinte szó helyett csak hazugságokat hallott, mégpedig attól az embertől, akitől ezt a legnehezebb volt elviselni: az anyjától.

Egyszer viszont úgy alakult, hogy egy nála töltött vasárnap délután, amikor megint szembesült azzal a hamis, látszatra épülő világgal, amelyben az anyja élt, nem bírta tovább, és kifakadt:

- "Tudtam az összes férfiról! Arról, akivel a kocsijában csókolóztál, arról, amelyikkel a kisházhoz jártál. Arról, akivel a munkahelyeden hosszú percekre bezárkóztál, és arról is, akivel apámat a saját ágyában csaltad meg! Undorodtam tőled, és attól, hogy azt hitted, ezt megteheted, miközben a férjed halálra dolgozta magát! Nem féltél, hogy lebuksz, ahogyan az sem bántott, hogy a gyerekeid helyett inkább a vadidegen férfiakat szeretted! Ilyen lenne egy tisztességes feleség?

Forrás: Shutterstock

Hányszor hallgattam, ahelyett, hogy elmondtam volna, mert még mindig szerettelek. Azt akartam, hogy végre föleszmélj, és megbánd, amit tettél, ahogyan azt is, amit nekem okoztál. Hallgattam, még akkor is, ha nekem sokkal jobban fájt ez a titok, mint neked!"

A nő arca rezzenéstelen maradt, mintha mindig is tudta volna, hogy a fia látta őt a szeretőivel. De úgy érezte, felnőttként, anyaként nem vonhatja felelősségre a saját gyereke. Megtette azt, amivel vádolta, nem is egyszer - de sohasem bánta meg. Míg a fia hosszú éveken keresztül menekült a fájdalom elől, addig az asszony nem érzett semmit. A férfi ismét csalódott benne, ahogyan eddig is mindig. Egy dolgot mégis elért: könnyebb lett a lelke, mert harminc év nehéz terhét tette most le - amelyet az anyja persze nem fog felvenni, sem a magáénak tekinteni.

Bár megdöbbentette az asszony ridegsége, ez az ismerős érzés már nem hagyott benne olyan mély nyomot, mint a titok, melyet eddig őrzött. Rájött, hogy más terhét cipelte, és hogy nem a világgal van a gond, nem azt gyűlölte, hanem azt, hogy az anyja cinkostársat csinált belőle. De most kiszállt ebből, már ebben sem hasonlítanak.

Ez a tudat pedig végre meghozta számára az érzést, amely most járta át először a szívét: az önfeledt boldogságot! Végre döntött. Az anyjától már nem vár semmit, de magától és a világtól annál többet. Elsősorban azt, hogy lehetőséget adjon arra, hogy minél többször boldog lehessen.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?