Menjek vagy maradjak? Avagy az életközepi válság dilemmája...

Valamikor 35 és 50 éves korunk között támad az életközepi válság. A klasszikus példája ennek a jelenségnek az, amikor az öregedő pasi piros sportautót vesz és fiatal csajokkal kavar. De ez a jelenség valójában ennél jóval több - és a nőket is érinti.

Ebben a korban érjük el nagyjából életünk felét. Szembesülünk azzal, hogy már csak a fele (vagy kevesebb) van hátra, és elkezdünk összegezni, nem ritkán pánikolni. Persze, ha minden rendben az életünkkel, tök jó a munkánk, felfelé ível a karrierünk, a házasságunk remek, a szex pedig sok év után is csodás, a gyerekeink cukik és szófogadóak, anyósunk egy tündérbogár, akkor nem fogjuk megérezni ezt a válságot. Viszont a rút igazság az, hogy a többségnél sajnos nem ilyen virágzóa helyzet az élet minden területén...

Ezért ilyenkor elgondolkodunk, főként azokon az életterületeken, amik nem mennek jól. Tényleg ezt a munkát akarom csinálni még 30 évig? Emellett az ember mellett akarok felébredni évtizedek múlva is? Mi az, amit még nem tettem le az asztalra? Mi marad utánam, ha meghalok?

Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy vészesen fogy az időnk. Talán már sosem fogjuk körbeutazni a világot. Nem fogunk könyvet írni. Nem lesz saját vállalkozásunk, csak mindig egy újabb (sokszor nem jó fej) főnökünk. Sosem lesz részünk kalandokban, helyette csak a gyerekek hisztijeit hallgatjuk. Ez sokszor ijesztő tud lenni. Ilyenkor az ember könnyen megzavarodik, és elkezd azon gondolkodni, min kellene változtatni.

A változással nincs gond, mindig azt mondom: ha nem jó az életed, változtass rajta! De a nagy kérdés ilyenkor mindig az: vajon, ha változtatok, jobb lesz? Ha véget vetek a kapcsolatomnak, találok egy jobbat, vagy végül egyedül maradok? Ha létrehozom a vállalkozásomat, akkor többet fogok keresni, mint a mostani fix fizetésem, vagy gyengén teljesít majd, és azon kell aggódnom, miből fogok megélni?

Forrás: Shutterstock

Ezekre a kérdésekre soha senki sem fogja tudni megadni neked a választ, hiszen nem látunk a jövőbe. Amire szerintem érdemes figyelni: soha ne félelemből maradj ott, ahol vagy! Van, hogy annyira félünk a változtatástól, hogy még a megszokott rossz is jobb, mint beleugrani az ismeretlenbe. Ezzel viszont az a baj, hogy elképzelhető, hogy évek múlva azt fogod gondolni: miért is hittem 40 évesen, hogy már késő változtatni? Bár megtettem volna akkor...

Persze arra sem akarok senkit rábeszélni, hogy hagyjon ott csapot-papot - mivel nem tudhatom, jobb lesz-e neked, ha változtatsz. Ez nagyrészt rajtad múlik. Szerintem azt érdemes átgondolni, ha a menjek-maradjak dilemmában vagy, hogy ha mész, miért mész, és ha maradsz, miért maradsz. Félelemből? Megalkuvásból? Vagy azért, mert tényleg ezt szeretnéd?

Ahhoz, hogy jó legyen a kapcsolatod, a munkád vagy bármi az életedben, elég sokat kell beletenned, nem várhatod a másik féltől, hogy (csak) ő tegyen érte. Szóval, adott a kérdés: akarsz még beletenni ebbe a kapcsolatba/munkába? Ér neked annyit, hogy erőfeszítéseket tegyél érte? Ha nem, akkor sajnos valószínűleg már mennél - csak félsz. Ha viszont igen, akkor tegyél bele mindent, ami csak tőled telik, és hidd el, lesz eredménye!

Tiszteld meg azzal a párodat, hogy nem azért maradsz mellette, mert attól félsz, egyedül maradsz! Szerintem te sem szeretnéd, ha ő csak azért lenne melletted, mert az még mindig jobb, mint egyedül... És tiszteld meg a munkaadódat is azzal, hogy nem azért maradsz, mert nincs jobb - hiszen ha csak ez a motivációd, sosem fogod ott magad jól érezni, és jól teljesíteni sem fogsz tudni.

Egy életed van. Éld úgy, hogy a végén azt tudd mondani: mindent pontosan ugyanígy csinálnék, ha újrakezdhetném...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?