Az apám miatt teszem tönkre az életem...

A srác a bosszú furcsa módját választotta. Nem másnak akart ártani, hanem be akarta bizonyítani, hogy hiába vár el tőle bármit is az apja, nem lesz belőle semmi.

Pedig okos volt, logikus gondolkodású, egy problémára mindig minimum két megoldást talált. Ha ő is akarta volna, könnyedén elvégezhette volna a főiskolát vagy az egyetemet, de valami eltört benne. Valami, ami nagyon fontos: a hite. Mert hatalmasat csalódott az apjában, abban az emberben, aki a legnagyobb példaképe volt.

Már régóta érezni lehetett a családban a feszült légkört. Vagy egy szót sem szóltak egymáshoz, vagy ingerülten válaszoltak. Senkinek semmi nem volt jó, nem hallgatták meg a másikat, csak vádlón kiabáltak.

Aztán hirtelen csend lett, mert a fiúk apja elköltözött egy másik nőhöz. Hiába voltak már tizennyolc és húsz évesek, nagyon érzékenyen érintette őket a távozása, mert tudták, hogy nem átmeneti állapotról van szó, hanem véglegesről.

Ez pedig azt jelenti, hogy vége a könnyed fiatalkornak, fel kell nőniük, férfiként működni, felelősséget vállalni. A srác gyűlölte az apját, amiért a saját boldogsága érdekében három másik emberét áldozta fel. A feleségéét, aki huszonkét éven keresztül a társa volt. Elviselte a túlórákat - holott sokszor tudta, hogy nem munkával telik az ideje -, és a rosszkedvét, amikor fáradtan jött haza.

Lehet, hogy jobban kellett volna harcolnia a férjéért, de úgy érezte, az elmúlt két évtizedben eleget bizonyított ahhoz, hogy a társa ne egy könnyen megszerezhető nőt válasszon helyette. A férfi feláldozta a gyerekei boldogságát is, mert kiszállt a mindennapjaikból, és ettől kezdve nem kísérte figyelemmel a kisebbik továbbtanulását, illetve a nagyobbik egyetemi éveit. Mindkettőjüknek fájt apjuk döntése, és az, hogy a család kevésnek bizonyult egy új nővel szemben.

Forrás: Shutterstock

A srác lázadni kezdett, eleinte csak a lelke mélyén, mert dühös volt mindenre és mindenkire. Amikor ez lassan csitulni kezdett, rájött, hogyan okozhatná a legnagyobb fájdalmat az apjának, még így a távolból is.

Hogy hiába vették fel a főiskolára, kibukik onnan, nem jár be az órákra, elrontja a vizsgákat, és nem lesz belőle informatikus - ahogyan az apja szerette volna. A barátai, évfolyamtársai és a családja sem értette, hogy miért bukdácsol, amikor ennyi esze van...

Aztán idővel már nemcsak a bosszú hajtotta, hanem ő maga is elfogadta, hogy belőle tényleg nem lesz semmi. Mert nem tud lelkesedni, nem kitartó, és túl hamar feladja. Ekkor döbbent rá, hogy mennyire hasonlít az apjára. Ez pedig jobban fájt neki, mint amikor elköltözött tőlük. Összetört. Úgy érezte, hogy egy éve a semmivel telnek a napjai. Reggel felkel, mint egy robot, végigszenvedi az órákat, de nem jut előre, és nem lesz boldogabb.

Érezte, hogy ez nem mehet így tovább, de a főiskolához most nem lenne elég ereje, így fogta magát, és elment dolgozni. Nem érdekelte, hogy milyen munkát végez, csak azt tudta, hogy most szünetre van szüksége, mindentől és mindenkitől távol. Rájött, hogy a bosszúja nem az apját gyengítette, nem neki fájt a legjobban, hanem saját magának. Mert ha ő nem tartja magát semmire, akkor a világ sem fogja...

Öt évig nem találkoztak, majd egy levél érkezett a fiútól, melyben a diplomaosztójára hívta meg a férfit. Nem azért, hogy büszke legyen rá, hanem azért, hogy lássa: nélküle is folytatódott az élete. Mert belátta, hogy az apja döntései miatt nem neki kell szenvednie.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek