Túlélem-e, ha kiderül, hogy megcsalt?

Az örök kétség, bizonytalanság és bizalmatlanság beköltözött az otthonukba, és a nő lelkébe is. Gyötörte a tehetetlenség, és az is, hogy bár folyamatosan voltak jelek, hogy a férje megcsalja, attól félt, ha beszél, beveri az utolsó szöget a kapcsolatuk koporsójába.

De tisztán akart látni. Tudni akarta, hogy ki az az ember, akinek a ruháit mossa, akinek a kedvenceit főzi. Persze egyszerűen csak kérdezhetett volna. Ám annyira már ismerte, hogy ő a "tagadni a végtelenségig" típus, és önmagától soha nem vallaná be, ha meggyalázta a házasságukat. Így kemény lépésre szánta el magát, és magánnyomozót fogadott.

Minden este remegve, gyomorgörccsel feküdt le, és minden reggel így kelt. Rettegett attól, mi lesz, ha olyat hall, ami alapjaiban rengeti meg a látszólag tökéletes családjukat. De tudta, hogy ezt a látszatot úgysem lehet már sokáig fenntartani - még akkor sem, ha nem beszélnek róla -, mert nem bírt tovább így élni.

Nem volt sok félretett pénze, hiszen a családot a férje tartotta el. A nő többször mondta, hogy szeretne elmenni dolgozni, de a férfi mindig azzal érvelt, hogy jó életük van, mindent megkap, amit akar - ez igaz is volt -, így miért menne el gályázni kevés pénzért valami szar helyre? Csak a gyerekek rovására menne. Végül mindig meggyőzte erről a nejét, akinek lekiismeret-furdalása lett, és maradt a gyerekekkel.

Így az összes megtakarítása a magánnyomozó asztalán landolt, akivel két hónapos szerződést kötöttek. Megállapodásuk szerint nem jelentett két hónapig, majd a végén összegezve... Amikor forgatta az asztali naptárt, a napokat, heteket, hónapokat mintha zabálta volna egy időszörny, csak úgy száguldottak, ahogy az évek is. Azonban ez a két hónap vánszorgott, kínozva ezzel az asszonyt. Nem volt étvágya, lefogyott, az arca beesett, egyre betegesebb kinézete lett.

A férje ebből természetesen semmit sem vett észre. Túlságosan lefoglalták a munkahelyi feladatok, a céges utazások és az otthoni pihenés, amire elmondása szerint a nagy hajtás miatt szüksége volt.És eljött a nap. A nap, amikor egy városszéli kihalt kis kávézóban találkozott a magánnyomozóval. A férfi kimért volt és tényszerű.

Forrás: Shutterstock

- Megtudott valamit? - kérdezte óvatosan a nő.

A férfi egy vaskos, sárga borítékot tett le elé.

- Ebbe minden benne van... - felállt, és biztatóan a nő vállára tette a kezét. - Most magára hagyom, tegyen belátása szerint! Ha valamire szüksége van, tudja a számom. Viszontlátásra, asszonyom!

- Viszontlátásra...

Forgatta a borítékot, rossz előérzete volt. Hiszen a "semmitől" nem lenne ilyen vastag. Lelassultak, megbénultak a mozdulatai. Érezte, ahogy a vérnyomása egyik pillanatban az egekben tornázik, míg a következő percben az ájulás kerülgette. Kitámolygott a mosdóba, rosszul volt, a remegéstől alig tudta tartani elernyedt testét.

Rettegett attól, hogy elveszíti azt a férfit, akinek az illata már minden sejtjébe berágta magát, a teste minden centiméterét ismeri, és akit minden nehézség ellenére is szeret. Aki mellett soha nem tudott más férfira gondolni, mert elképzelni sem tudta, hogy rajta kívül valaki hozzáér.

Mintha a húsát rágta volna az a fájdalom, amit érzett. Eszelős őrültként, magából kikelve ököllel kezdte ütni a tükör melletti csempét, miközben hangtalanul zokogott, és azt kívánta, bár meghalna, mert ami rá vár, azt úgysem bírja ki. Egy idő után hasító fájdalmat érzett a kezében, ami hirtelen megállásra intette. Ez volt az a pillanat, ami kissé kijózanította.

Hogy vágyhat a halálra?! Hogy lehet ilyen gyenge és önző?! Amikor neki gyerekei vannak, amikor ő anya! Ő a minden, akire számíthatnak! Aki, ha a fia nem akar beszélni, a kedvenc sütijét csinálja, hogy szavak nélkül nyugtassa a lelkét. És a lányát, azt a cserfest, aki beszél, nevet, zokog. Az élet minden érzelme, szenvedélye benne van! Kihez bújna, ki vigasztalná, ha összetörik a szívét?!

És őt? Őt most ki fogja? Ugyan még ki sem nyitotta a borítékot, de a remény, bár egyre halványabban, még mindig pislákolt benne. Talán téved. Talán csak egy rossz álom ez, amiből egyszer csak felébred. Talán minden rendben lesz...

Tóth Zsuzsa novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?