Hogy lehetsz egyszerre a barátom és az ellenfelem?

Képzeld - kezd bele mondandójába ismerősnőm -, ma az utcán összefutottam egy régi osztálytársnőmmel, akit tinédzserkorom "ellenségbarátnőjeként" tudnék leginkább bemutatni neked - amely titulus sok mindent megmagyaráz.

Sok éven át valahogy olyanok voltunk egymásnak, egymással és egymás ellen, mint akik úgy akarjuk lezúzni ellenségbőrbe bújt kebelbarátnőnket, hogy utána készségesen és zokszó nélkül bekötözzük a sebeit.

Tudod: lecsókoljuk arcáról a kudarcba fúlás könnyeit, és lelkesen arra biztatjuk őt, hogy vegyen erőt magán, kaparja össze sárba tiport önbizalmát és tanítsa móresre földbe döngölőjét - aki nem mellesleg vagy én voltam, vagy ő. Szándékos öncsapda állítás volt ez, amikor minden egyes szó egy lapát föld kiemelésének számított abból a veremből, amit saját magunknak ástunk. Hát, hol van itt a logika? No, ez az...

Joggal megkérdezheted, hogy vajon miért "hazugsággal" startolt találkozásunk első pár perce, amikor azt állítottam, hogy milliós fizetésem van, és a munkát szinte meg sem érzem, mert tulajdonképpen játék az egész?

Hidd el, ez nem hazugság... nem. Ez az idealizált 45 éves énem trónra ültetése, avagy az a marketing személyiség, akinek lényemet igazából látom - mindamellett, hogy a tények ennél sokkal... nos, szolidabbak. De mit nekem a tények? Hiszen teremtők vagyunk, gondolataink és elejtett szavaink a jövő sikermagjai. Ha hisszük, hogy igazak, ha jelenként éljük meg a csupa jó eljövendőt, akkor az nem lehet hamis.

Olyan érzés vele, nélküle élni (mert habár fizikailag évekig nem látjuk egymást, mégis ott van valamiféle láthatatlan köldökzsinór, amely összeköt bennünket), mintha egy kapcsos tavaszi dzsekit ki-be kapcsolnánk. Itt az, hogy a dzseki kapcsos, valamint az is, hogy tavaszi, hangsúllyal bírnak.
A kikapcsoláskor az az érzésünk támad, mintha végre elváltak volna útjaink, ám valójában csupán kissé ellebegtünk egymástól, ideig-óráig, azonban nemsokára jön az újra összekapcsolás ideje - és mivel szezonális öltözékről van szó, csupán a megfelelő évszakban viselhető.

Forrás: Shutterstock

Ahogy az életben semmihez, úgy a barátsághoz sem úgy viszonyulok, mintha az egy komfortzóna, egy egyéni terápia lenne... nem, legyen az harctér, hogy legyőzzem, és általa én is legyőzettessek! Csak így tudom tisztelni azt, aki vele, általa lettem. Csak akkor tudom "gyűlölni" őt, ha nem volt elég kemény velem, mert akkor úgy érzem, hogy megalázott, hogy semmibe vett, hogy lenézi a képességeimet.

E különös beszélgetés után hazajöttem, és még mindig a témát rágom... Különös dolog a barátság, és méginkább az ember, aki kapcsolatok révén kötődik a másikhoz. Az oda-vissza csatolás hatására ismer és megismer, fejlődik és fejleszt, ad és kap. A barátság viszonzott rokonszenv, egyfajta kölcsönös függés és önkéntes részvétel. Egy baráti kapcsolat ugyanúgy felbomolhat, összedőlhet, mint egy szerelmi kötelék, ezért ha leltárt készítünk eddigi baráti relációinkból, számos "szakítás", kihűlés, elidegenedés, egymásból való kiábrándulás lép képbe.

A fent elmesélt történet alapján úgy fest, nem mindenki álmodik ugyanolyan baráti kapcsolatról. Azonban egy 2017-es tanulmány - amelyet a Personal Relationships folyóirat tett közzé - arról számol be, hogy az ember életében jelenlévő minőségi és erős barátság nagyban befolyásolja az időskori egészségi állapotot. A család és a barátok támogatása egészségesebbé, boldogabbá teszi az embereket.

A jó baráttal rendelkező személyek amellett, hogy boldogabbak és jobb egészségi állapotnak örvendenek, mint a baráti kapcsolatokat mellőző társaik, nagyobb önbizalommal is "büszkélkedhetnek". Mindemellett kevésbé stresszesek, és a nehezebb időszakokat (válás, gyász) is jobban át tudják vészelni, mivel van, aki érzelmi támogatást nyújt számukra...

Györfi Bíró Melinda

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek